Zenei kincsestár

Ma egy különleges atmoszférájú Mozart-lemezről játszunk le négy szerzeményt. Richard Goode úgy válogatta össze lemezének műsorát, hogy áttekintést nyújtson arról a szerteágazó műfaji és stiláris világról, amelyet a szóló zongoramuzsika Mozart szemében képviselt. Az elsőként fölhangzó két apróság 1782-ből való, amikor Mozart nagy lelkesedéssel vetette bele magát Bécs pezsgő zenei életébe. A 408-as Köchel-számú, C-dúr induló egy zenekari szerenád bevezető indulójának átirata, amelyet Mozart hitvese, Konstanza kedvéért ültetett át zongorára. Ebbéli minőségében kiválóan példázza a szalonmuzsika szerepkörét, amennyiben mintegy kárpótolja a polgári szalon társaságát, amiért nem áll rendelkezésre teljes zenekar, mint a főúri paloták estélyein. A 399-es jegyzékszámú Esz-dúr Courante egy barokk stílt imitáló szvit részeként keletkezett. Bár Mozart a barokk muzsikát ekkor még leginkább a "jogutód" gáláns stílus közvetítésével ismerte, a császárváros szertartásos világában illő volt ezt a divatot is föleleveníteni olykor-olykor.
Mozart 310-es Köchel-számú a-moll szonátája a tragikus kimenetelű 1788-as párizsi utazás szívettépő dokumentuma: egyike az első szerzeményeknek, amelyeket az idegenben magára maradt ifjú komponista édesanyja váratlan halála után írt.
Richard Goode búcsúzóul egy ugyancsak dokumentumértékű apróságot játszik el. Az 574-es Köchel-számú G-dúr Gigue egyike azon alkalmi szerzeményeknek, amelyeket Mozart lipcsei utazása alkalmával, a Bach örökségével való közelebbi megismerkedés hatása alatt komponált. Ezt a kis remeklést egy Engel nevű szász udvari orgonista füzetébe rögtönözte – ékes cáfolatául annak a romantikus elméletnek, miszerint alkotói válságba sodorta volna a polifónia mesterének alaposabb megismerése.