Zenei kincsestár

Minthogy a XIX. századig jószerével ismeretlen volt az autonóm, független státuszú zeneszerző fogalma, nincs mit csodálkozni azon, hogy a zeneirodalom nagy része egészen a romantikáig afféle használati zene volt, amely vagy megrendelői igények, vagy egyszeri koncertbemutatók céljára keletkezett. A változást Schubert és Beethoven kora hozza: a két bécsi mester személyében elsőként találkozunk olyan komponistákkal, akik jobbára belső késztetésük, alkotói ösztönük ihletésére írtak, olykor annak legcsekélyebb esélye nélkül, hogy a készülő művet valaha is hallhatják. Ezzel egyidejűleg a korábbi átlagnál jóval személyesebb hang jelenik meg a zeneművekben. Az örökölt műfajok megközelítésmódja pedig sokkalta egyénibb, mint korábban bármikor. Remek példa erre Schubert hamarosan fölhangzó két táncfüzére, amelyek közelebb állnak a fantázia- vagy a variációfüzér műfajához, mint a voltaképpeni táncsorozathoz. Elsőként a 12 Német táncot halljuk Cyprien Katsaristól. Jegyzékszáma: 790.
A következő költői Schubert-füzért, a 969-es jegyzékszámú Nemes keringőket Földes Andor játssza.
Földes Andor az Asz-dúr Moment musicaux-t játssza búcsúzóul.