Zenei kincsestár

Noha a ballada műfaji megjelölés – elsősorban Chopin nyomán – önálló zenei formaként vonult be a köztudatba, megesik azért a zenetörténet során, hogy szóló zongorára szerzett balladák valódi irodalmi előzményekre utalnak, azok igézetében keletkeznek. Johannes Brahms opus 10-es Négy balladájának első két darabjáról azt is tudjuk, hogy egy skót ballada, az Edward hatása alatt született, amelyet a komponista egy Herder által összeállított, több nemzet népköltészetét bemutató kötetben olvasott. A ballada hősi tónusát, komor tragikumát hangokra váltó két balladához további két, ugyancsak elmélyült és megindító ballada társul, így Brahms elemzői méltán állítják párhuzamba az 1854-ből való ciklust a kései zongoraművekkel. A zongoránál az 1948-ban született, norvég származású, majd Hollandiában letelepedett Zenei Kincsestár Hakon Austbo.
Brahms Négy balladája után Hakon Austbo Brahms 25 évvel később, 1879-ben keletkezett, a 79-es opusszám alatt közreadott Két rapszódiája közül játssza a második, g-moll szerzeményt. És bár a figyelmes hallgató némi magyaros hatás is fölfedezhet az elkomoruló melléktémában, a rapszódia cím nem utal Liszt hatására: a mű épp az imént elhangzott balladák hangulati világára utal.