Zenei kincsestár

Ma este a jeles angol utazó és zenerajongó, Charles Burney nyomába szegődünk, aki 1770-ben, éppen Giuseppe Tartini halálának évében fordult meg Padovában, a kalandos életű hegedűművész szerteágazó működésének legfőbb helyszínén. Burney emlékiratai szerint Tartini nem csupán a város első számú nevezetességének számított, de egyszersmind filozófus, szent és bölcs hírében állt. Mi tagadás, maga Tartini mindent meg is tett azért, hogy muzsikusi babérjai mellé az említett jelzőket is begyűjtse. Miután titkos házasságot kötött egy bíboros kegyencnőjével, jobbnak látta, ha a főpap bosszúja elől elszegődik Szent Ferenc kisebb testvérei közé. A kolostorban aztán hegedűtechnikájának tökéletesítése és misztikus olvasmányok között osztotta meg az idejét. Így mire elérkezettnek látta az időt, hogy kilépjen a nagyvilágba, egyszerre építgette zenészi és bölcselkedői hírnevét Európa-szerte. Misztikus érdeklődését aligha csillapította, hogy éveket töltött Prágában, az obskúrus és titkos tanok egyik fellegvárában. Római sikereit követően visszatért Padovába, hogy – bár Veracini növendéke volt – a nagy Corelli legavatottabb követőjének kiáltsa ki önmagát. Nem is alaptalanul. 140-nél több hegedűversenye csakugyan a Corelli és Vivaldi utáni nemzedék legjelesebb hegedűs szerzőjévé avatja, aki számos értekezésben adta közre a hegedűjátékra vonatkozó elveit. Az is gyakorta megesett, hogy a zenei tételek élére különféle filozofikus vagy allegorikus címeket tűzött. A C-dúr koncert tételei például a remény hullámait, a szerelem gyötrelmeit és édességét hivatottak megidézni. Ezt követően a 115-ös számú, a-moll koncertet halljuk. A szólista Piero Toso, a Velencei Szólisták élén Claudio Scimone.