Akvarell

A lengyel-magyar barátság napja mindig egyfajta magától értetődő természetességgel köszönt ránk, nemigen gondolkodunk azon, hogy valójában évszázadok óta példa nélküli ez egész Európában. Letéteményese ennek a barátságnak Konrad Sutarsky vagyis Sutarsky Konrád, a fess, elegáns költő, esszéíró, műfordító kultúrdiplomata, akit magunk közt csak úgy hívunk: „a mi lengyelünk”. Sutarsky új könyvében, szenvedélyes amatőr történészként ezúttal a két nemzet történelmi-politikai együttműködését vizsgálja, a keresztény Európa védelmében. Könyvjelző című rovatunkban Kövesdy Zsuzsa beszélget a szerzővel.

A táncos nem csak izmait, de szívét és elméjét is egyszerre mozdítja, hogy kifejezzen mindent a szavakon túli világban. Valami olyasmit idéz fel, amit Tóth Árpád is megfestett Tánc című versének részletében:
"Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,
Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett."
Lukács Annamáriával a könnyen lebegő, toppantva neszező és levegőben úszó táncot, a balettet rajzoljuk meg beszélgetésünkben. S az is kiderül, miért van mostanában reneszánsza a balett tanulásának akár felnőtt korban is.