Zenei kincsestár

Az 1660 és 1725 között élt Alessandro Scarlatti nem csupán az olasz barokk muzsika egyik legkiemelkedőbb alakja, de a zenetörténet egyik legnagyobb stílusteremtője is. Noha Palermóban született, a nápolyi operastílus legnagyobb hatású formálójaként tartjuk számon. És bár megadatott számára a korabeli értelemben vett világhír – operáit Rómában, Bécsben, de még Londonban is játszották -, Scarlattit sem kerülte el a régi muzsikusok sanyarú sorsa: egész életében mecénások és állások után kellett kutatnia, ha pedig talált ilyeneket, szakadatlan komponálással kellett meghálálnia a beléje fektetett bizalmat. Ezt tanúsítja mintegy 700 kantátája, 40 oratóriuma és 115 operája – hogy csak a vokális műfajokat említsük. A kantáta afféle házi előadásra szánt miniopera volt, amelyet szűkebb előadói apparátus és többségében egy énekes szólaltathatott meg olyan palotákban, mint a Scarlattit támogató Ottoboni és Pamphili bíborosoké. Ezekből a szerelemről és mitológiai témákról szóló „házioperákból” hallunk most néhány jellegzetes részletet David Daniels és a Nicholas McGegan vezette Árkádiai Akadémia felvételéről.