Őrtüzek

A magyar kereskedelmi tengerhajózás, a magyar tengeri világ aranykora az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés után érkezett el – miután Magyarország visszakapta Fiume városát –, és majd 50 évig tartott. A századfordulóra 11 magyar tengerhajózási vállalat 123 hajója bonyolított forgalmat Fiume és a világ kikötői között. A város 1913-ban a mediterrán térség ötödik legnagyobb és egész Európa tizedik legnagyobb kikötőjévé vált áruforgalmát tekintve.

Fiumén a középkor óta osztoztak az olaszok és a horvátok. Az olaszok a kereskedelem meghatározó szereplői voltak. Később is a város elitje maradtak, a Magyarországhoz történő csatolás támogatói, hiszen így elkerülhetőnek látták a város „elhorvátosodását”.
A magyar közvélemény a 19. század végén és a 20. század elején érzelmileg is nagyon erősen kötődött Fiuméhez, annak ellenére, hogy a magyarság mindig csak kisebbséget képviselt a városban. 1910-ben az 50 ezres város lakosságának mindössze 13%-a volt magyar. A horvátok és az olaszok idegenkedése, politikai ellenszenve, a városért folyó etnikai és kulturális küzdelem folyamatosan mérgezte a társadalmi és a politikai életet. A horvát közvélemény és politika soha nem fogadta el Fiume Magyarországhoz tartozását, az olaszok pedig magukat fiumeinek nevezvén erős regionális öntudatot, nemzettudatot építettek ki.

Dr. Ábrahám Barna történészt, az ELTE Román Filológiai Tanszékének egyetemi adjunktusát az ellentmondásos fiumei magyar múltról, a fiumei magyar identitásról és kultúráról, három nemzet együttéléséről, a fiumei olasz identitásról, a fiumei magyar–olasz és magyar–horvát kapcsolatokról kérdeztük.