Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma este egy szólószerepben meglehetősen mellőzött hangszer, a brácsa mutatja meg hangszínének gazdagságát és kifejezőkészségét két ritkán játszott, elragadó szerzemény segítségével. A mélyhegedűnek is nevezett, olaszul viola da braccia névre hallgató vonóshangszer legtöbbnyire a zenekari hangzás illetve a vonósnégyes kiegyenlített, telített voltáért felel. Ám aligha véletlen, hogy Mozart például kamarajátékosként legszívesebben a brácsaszólamot választotta. Emiatt is furcsa, hogy a brácsa szólóirodalma meglehetősen szűkre szabott. Az 1820 és 1881 között élt belga komponista, Henry Vieuxtemps azonban nem csupán hegedűvirtuózként aratott sikereket Európa-szerte és Amerikában, de brácsája bársonyos melegségével is lenyűgözte közönségét. Ennek tudható be, hogy fontos szerzeményekkel járult hozzá a mélyhegedű irodalmához. A chilei brácsaművész, Roberto Diaz és a kanadai zongorista, Robert Koenig remek felvételéről elsőként az 1863-ban keletkezett, 36-os opusszámú B-dúr Brácsaszonátát halljuk.

Vieuxtemps Brácsaszonátája után következzék a 61-es opusszámú, szóló brácsára szerzett Capriccio.