Édesanyám főztje

Búbos túró, fumu, kaszakőpogácsa, zuzorka, gömbölő krumpli – csak néhány azon elnevezések közül, amelyek a vasi, zalai paraszti ételekről írt könyvben olvashatók. Megtalálható itt a dödölle is, aminek egyébként a szerző, Prikryl József külön kötetet szentelt. A Venesz-díjas mesterszakács a magyar szakmai Oscar-nak tartott elismerésnél talán büszkébb arra, hogy szakmája és hobbija ugyanaz: a főzés. Bár az itteni ízekbe gyakorlatilag már felnőtt fejjel kóstolt bele, fiatalon elkötelezte magát a hagyományőrzés és az értékmentés mellett. Szinte néprajzosként indult gyűjtőkörútra és emellett bújta a szakkönyveket. Ő maga is példázza, hogy a földrajzi és a gasztronómiai régiók nem a szokványos módon kapcsolódnak össze. Az egyházmegyei napok keretében így nála, a szomszédvár Nagykanizsa egy társasházi konyhájában ültünk le beszélgetni.
A beszélgetésben emlegetett lakodalmi cukorperecről annyit elárulok, hogy egyik összetevője a jó erős pálinka. Magát a süteményt pedig annak idején az esküvőre induló násznép a borosüvegek nyakára tette, de aztán persze a menyegzői tányérokon is kínálták.