Akvarell

„Ez a könyvem nem tartalmaz filozófiai, vagy szónoki, vagy költészeti mesterséget, mely az értelmet okítaná, vagy a nyelvet finomítaná, vagy a fület gyönyörködtetné, hanem arra buzdít, hogy elmélkedjünk a halálról, és gyakran gondoljunk olyan dolgokra, mint a szegénység, alázatosság, béketűrés és más igaz és keresztény erények” –írja saját kötetét ajánlva Bellarmin Szent Róbert. Az 1542-ben született szerző gondolatai az „utolsó dolgokkal” való foglalkozás rendkívül gazdag vallási-teológiai hagyományába illeszkednek. „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” A jezsuita szerzetes, bíboros nem sokkal a könyv megjelenése után, 1621-ben hunyt el, így az lelki végrendeletének tekinthető. De arte bene moriendi azaz magyarul A jó halál mesterségéről. A fordítóval, a katolikus tábori püspökségnél szolgáló Alácsi Ervinnel Fazekas Gyöngyvér beszélgetett.

A cégvezető mi vagyunk- olvasható a megállapítás Háy János könyvének hivatalos ismertetőjében. Hogy ez az állítás megállja-e a helyét? - nos mindenki eldöntheti, aki megnézi az 1960-ban született szerző regényéből készült monodrámát a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Állandó jegyzetírónk, Oláh Zsolt már tudja, de inkább mondja.

Felszentelése évfordulóján halt meg miközben napi postáját bontotta egy padon Svájcban. A magyar evangélikus lelkészt, Sztehlo Gábort, és az ő gyermekmentő munkáját ma már senkinek sem kell bemutatni. Ám emlékezete a Kádár-korban csak akkor kezdett helyreállni, amikor megkapta a Világ Igaza elismerést. Az egyik következő lépés az volt, hogy megjelenhettek emlékiratai is- igaz alaposan meghúzva. A teljes memoár most látott napvilágot Háromszázhatvanöt nap címmel.„Sok minden történik egy év alatt. A mi személyes életünkben is, a nemzet, a nép sorsában is. Mégis, ez az egyetlen, ami fontos: hogy az Evangélium ismertté és életté váljon bennünk.” A szöveget Kunt Gergely a Miskolci Egyetem társadalomtörténésze gondozta - őt kérdeztem.