Zenei kincsestár

Különös jelentőségű a zenetörténet krónikájában az 1809-es esztendő. Ebben az évben távozik az élők sorából Joseph Haydn, és ugyanebben az évben látja meg a napvilágos Felix Mendelssohn-Bartholdy. És bár más-más zenetörténeti korszak jelesei, a Mendelssohn muzsikáját hallgatónak gyakorta támad az a regényes érzése, mintha a bécsi klasszika atyamesterének szelleméből valami átlebbent volna a lipcsei bankár gyermekének bölcsője fölé, hogy zenei őrangyala legyen egész életében. Haydn és Mendelssohn muzsikája egyaránt a kiegyensúlyozottság és a mértéktartó arányérzék iskolapéldája. Remek példa erre a húszesztendő Mendelssohn 1., Esz-dúr kvartettje, amely mintha Haydn Nap-kvarterttjeinek fonalát venné föl, hogy a visszafogott formát beoltsa a romantika szélsőségesebb érzelemvilágával. A Henschel Kvartett muzsikál.

Mendelssohn 1., Esz-dúr kvartettja után a Dalok szöveg nélkül sorozatból halljuk a G-dúr alkotást Micha Maisky és Sergio Tiempo felvételéről.