Zenei kincsestár

A hamarosan fölhangzó kamaraművet keletkezésének korai volta miatt afféle tanulmánydarabnak szokás tekinteni szerzője életművében. Pedig az akkor 24 esztendős Richard Strauss 1867-ből való Esz-dúr hegedű-zongoraszonátája egyszerre mutat tökéletes kompozíciós felkészültséget és tárja föl egy romantikus ifjú lelkét: Strauss a lírai lassútételt leendő hitvese iránti rajongással fogalmazta meg. A rendkívül sűrű zenei szövet bővelkedik a hangulatváltozásokban, és alaposan föladja a leckét mindkét muzsikusnak. A szerző egy ízben állítólag azt mondta: ha nem is tartozik az első vonalbeli komponisták közé, beérné azzal is, ha első lehetne a második vonalbeliek között. Ez a némileg Schumannra utaló remek szonáta márpedig azt bizonyítja, hogy ifjú szerzője már 24 évesen biztosította magának a helyet az élvonalban. Itzhak Perlman és Emanuel Ax muzsikál.