Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban valódi ritkasággal várjuk Önöket. Pedig Ignaz Moscheles 3., g-moll zongoraversenye elsőrangú szerzemény, semmivel sem marad mögötte a romantikus versenymű-irodalom ismertebb műveinek. Az 1794 és 1870 között élt komponistát talán csak az utasítja az úgynevezett második vonal képviselői közé, hogy olyan géniuszokkal alkotott egyidőben, mint Beethoven, Liszt, Schumann vagy Chopin. Mint ahogyan az is tény, hogy zenepedagógiai munkássága némileg háttérbe szorítja szerzői életművét: a zenetörténet egyebek mellett Mendelssohn mestereként tartja számon. A prágai születésű Moschelest textilkereskedő apja minden zenei törekvésében támogatta. Ennek köszönhető, hogy a 11 évesen elárvult csodagyermek sokat segíthetett a család anyagi helyzetének stabilizálásában. A Salieritől és Albrechtsbergertől vett leckék után hamarosan Bécs egyik legkeresettebb zongoravirtuóza lett. Európai koncertturnéjain a kor virtuózainak egyik legnagyobbika gyanánt ünnepelték, miközben 26 éven át töltötte be Londonban a Királyi Filharmóniai Társaság elnöki tisztét. Legendás volt mély vallásosságáról és nagy szakmai alázatáról. Amikor első óráját adta Mendelssohnnak, így fogalmazott: „nem egy növendék, hanem egy mester mellett ültem.” Chopin, akivel egy ízben négykezesezett is Lajos Fülöp király jelenlétében, minden idők legnagyobb zongoristájának tartotta. Londonból Mendelssohn hívására tért vissza Lipcsébe, ahol előbb a zongoratanszék professzora, Mendelssohn halála után pedig a Gewandhaus konzervatórium igazgatója lett. A Michael Ponti szólójával, Othmar Maga vezényletével készült fölvétel különlegessége, hogy az ’56-os emigráns magyar muzsikusokból verbuválódott Philharmonia Hungarica zenekar közreműködésével készült.