Zenei kincsestár

A művészet történetében az igazi óriások sohasem állnak teljesen egymagukban. Rájuk is hat az elődök tevékenysége, a közeg, amelyben élnek, és amelyet így képesek a legtökéletesebben a maguk képére formálni. Az olasz barokk legeredetibb hangú és egyik legtermékenyebb komponistája sem vált volna az olasz concerto burjánzó gazdagsága és pazar fényűzése nélkül azzá, akinek megismertük. Napjaink egyik legkiválóbb Vivaldi-előadója, Adrin Chandler és együttese, a Velence után elnevezett La Serenissima egyik legutóbbi lemezükön arra vállalkoztak, hogy szóhoz juttassák azokat a komponistákat, akik elől – akár a Nap a csillagok elől – Vivaldi magához vont minden ragyogást. A Rőt Pap szerzeményeinek ismeretében egészen meghökkentő a hasonlóság: bizony, bárki azt hihetné, hogy eddig fölfedezetlen Vivaldi-szerzeményeket hallunk. Az első, három tételes G-dúr hegedűkoncert szerzője, Giuseppe Antonio Brescianello 1690 körül született és 1658-ban távozott az élők sorából. Nevével ellentétben Bolognában született, Velencében pedig módjában állt ellesnie névrokona, Antonio Vivaldi concertostílusát. A bajor választó szolgálatában került Münchenbe, ahonnét Stuttgartba vezetett az útja. A württembergi udvar Vivaldijának is nevezhető zeneszerző műveit egy drezdai könyvtár őrizte meg az utókor számára.

A következő művek alkotója, ifjabb Nicola Matteis a föltételezések szerint Vivaldival azonos esztendőben, 1678-ban született Londonban. Anyanyelvi szinten „beszélte” Purcell balettzenéinek nyelvét, ami igen nagy hasznára vált, amikor VI. Károly osztrák császár szolgálatába lépett. A bécsi udvari opera előadásainak ugyanis ekkoriban nélkülözhetetlen része volt a felvonásokat lezáró balett. A római, spanyol és afrikai lovagok most következő balettja például egy Caldara-opera kiegészítéseképpen keletkezett.

Adrian Chandler és a La Serenissima együttese egy ugyancsak látványos táncszvittel búcsúzik ifjabb Nicola Matteis tollából. A balett szintén egy Caldara-operához íródott, amely Coriolanus életét vitte színpadra, és bámulatos rokonságot mutat föl Telemann versenyműveivel valamint Bach Brandenburgi versenyeivel.