Zenei kincsestár

Szerda esti zongorabérletünkben igazi ritkaságokkal várjuk Önöket az 1899 és 1963 között élt Francis Poulenc tollából. Poulenc a neoklasszicizmus és a modern avantgardizmusok tanújaként sajátos zenei stílust alakított ki, amely egyszerre folytatása a nagy újítók – Debussy és Ravel – törekvéseinek, tanúja a romantika világába visszasóvárgó nosztalgiának és kifejezője a némileg frivol iróniának. Mindez együttesen jelenik meg a Két Intermezzóban. A zongoránál Anthony Gray.

Poulenc legismertebb műve a gyermekmesék által ihletett zeneművek sorához csatlakozik. A komponista rokonainál töltötte az 1940. esztendő nyarát, és amikor unokahúgai és –öccsei – szám szerint tizenegyen – kottatartójára helyezték a Babar, az elefánt című rajzos mesekönyvet, nem telt sok unszolásba, hogy zenés szkeccs-sorozattá formálja a bájos történetet, amely Babart születésének napjától végigkíséri élete történetén. A kiselefánt vadászok elől menekülve előbb egy idős asszony otthonában lel menedékre, majd visszahívják őt a vadonba kedves emlékei, ahol végül elefántkirállyá választják, és hozzáillő arára is talál.