Zenei kincsestár

Megesik, hogy egy-egy zenetörténeti alakot az utókor nem abból a szemszögből tart számon, amelyet az érintett elképzelt magának. Az 1781 és 1858 között élt Anton Diabellit például az a variációsorozat tette halhatatlanná, amelyet Beethoven írt egy keringő- avagy ländlertémájára. Diabellinek már az élete sem úgy alakult, ahogyan tervezte. Szerzetespapnak készült, azonban az osztrák szerzetesrendek feloszlatásakor más hivatás után kellett néznie. Kapóra jött, hogy novíciusi évei alatt Michael Haydn mellett vett zeneleckéket. Muzsikusi karrierjének tehát semmi sem szabhatott gátat: 1803-ban Bécsbe költözött, ahol a legelsők sorába emelkedett zongora- illetve gitártanárként. Az utóbbi hangszer ekkoriban nyert polgárjogot a klasszikus zene és a zeneszalonok világában. Nem csoda, hogy Diabelli gitárra írott szerzeményei az elsők közül valók azon művek sorában, amelyek a bécsi klasszika billentyűsmuzsikájának szerkesztési elveit juttatják szóhoz a pengetős hangszeren. Anton Diabelli A-dúr Gitárszonátáját Claudio Giuliani játssza.