A magyar művészet élő legendái

„Az élet rövid, a művészet örök... az alkalom mulandó, a tapasztalat csalfa az igazság nehezen kifürkészhető-” Hippokratész mester mondatából általában csak az első ötöd részt idézik azazhogy ars longa, vita brevis… de abban a rövidre szabott időben sokan vágynak -vágyunk arra, hogy kapjunk és adjunk, maradjon fenn a nevünk- ha nem is örökké, de legalább azokban az évtizedekben, amikor dolgoztunk, alkottunk. És lőn. Kinek-kinek , amennyit adott a Teremtő ebből is, abból is. Tehetségből, kitartásból, szorgalomból, szerénységből, gerincességből, barátokból , támogató családból, mesterekből, szeretetből- és hitből, Egészségből, szerencséből és jó kedélyből. Utóbbi, mint ahogy már több beszélgetőtárs elmesélte, segít átvészelni mellőzöttséget, veszteséget, ilyen-olyan sorsdöccenőket. Chochol Károly fotóművészt ilyennek ismertem meg magam is, és Ő volt a kedvesség, a szeretetre méltóság, a tartás és a nagybetűs úriember mintaképe is, aki január 26-án hagyott el bennünket. Rá emlékezünk ma az első beszélgetéssel.
A Jálics Kinga alapította műsorfolyam 228. adása egyben az elmúlt közel 4 esztendő tükre is, benne Cakó Ferenc homokanimátor-rendezővel, Huzella Péter zeneszerző-énekessel, Székely László díszlettervezővel Daróczi Csaba természetfotóssal és végül Cseh Tamással. (fotó: Önarckép deguval- Chochol Károly)