Őrtüzek

Jézus megkeresztelkedése után „telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit…” Jézus példája nyomán az első keresztény közösségek számára is alapvető volt a böjt és az imádságos lelkület. A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban.

Jézus a hegyi beszédben így fogalmaz: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.”
A nagyböjtről, a bűnbánatról dr. Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi bencés főapát–püspököt, történészt kérdeztük.