Zenei kincsestár

1. KONF NÉLKÜL

2. A Napkirály udvarából köszöntjük Kedves Hallgatóinkat, jó estét kívánunk! Szépséges dámák, vitézlő pair-ek, íme a megvalósult Zenei Kincsestár: Versailles káprázatos ragyogása, ízekben, bizarr látványosságokban, pazar balettekben és pompázatos muzsikában tobzódó francia barokk udvar allegorikus szobrokkal, köztük Neptunéval, aki az imént hallott tánc ritmusára talán meg is mozdul a szemünk láttára. A Lajosok kora – és XIV. Lajos kedvenc muzsikusáé, Jean-Baptiste Lullyé. Üssünk föl most egy képzeletbeli, Zenélő Lexikont Lully nevénél, és osonjunk be az ünnepre kivilágított francia királyi kertekbe: a király érkezését jelző, trombitákon magszólaló Menüett hangjaira. A nagyszerű barokk együttes, a Le Concert des Nations élén Jordí Savall.

3-10. Lully meglepő módon vendégművészként érkezett francia földre. Olaszhonban született, Giovanni Battista Lulli néven került be egy fizrenzei anyakönyvbe 1632-ben. A kor szokásának megfelelően nem csak muzsikusi képzést kapott, ennek köszönheti, hogy 1653-ban táncosként együtt léphetett színpadra az akkor 14 éves Napkirállyal. Karrierje töretlenül szárnyalt fölfelé: nemcsak udvari megbízások és hangzatos címek –mint a Királyi Titkárrá való kinevezés- röpítették a siker útján, hanem olyan nagyszerű alkotótársak, mint Corneille vagy Moliére, akik mellett Lully a színpad, a balett és a muzsika bámulatos csodavilágának megálmodója lett. Zenéje, mint hamarosan meggyőződhetnek róla, őrzi a késő reneszánsz táncos kedélyét, ez üdítően hat a barokk apparátus és a patetikus balett-témák méltóságteljes súlyosságának ellenében. 1670-ben, Moliére színpadi játékához szerzette a most felcsendülő balettzenét: Az úrhatnám polgár eredeti kísérőzenéjét.

11-12. Moliére játéka véget ért, a színészek elvegyülnek a versailles-i udvar forgatagában. Lully muzsikája egyre szól a kivilágított versailles-i kert egy távolabbi pontjáról: a Királyi Operában az Alceste hangjai csendülnek fel. A tragikus opera kicsit Lully sorsát is képviseli: mint közismert, ez a fényes tehetség egy váratlan szerencsétlenségbe halt bele: a királyának felgyógyulására komponált Te Deum vezénylése közben súlyos karmesteri botjával úgy megsértette a lábát, hogy a fertőzés hamarosan ellobbantotta a káprázatos zenei parádék szövétnekeit. A dicsőség rondóját a temetési ünnep zenéje követi az Alcestéből.A Zenei Kincsestárat ma Jean-Baptiste Lully emlékének szenteltük, a szerkesztő Marton Árpád volt.