Nyelvédesanyánk

„ …vannak viszontagságos sorsú kérdések és igazságok, melyeknek kisebb-nagyobb tárgyköre hosszú időkön, esetleg századokon át foglalkoztatta különösebb eredmény nélkül a kutató elméket, alapja volt a legképtelenebb félreértéseknek s elkeseredett kritikai küzdelmeknek” – írja egyik műve előszavában az a magyar nyelvész-néprajzos, aki első nem oroszországi kutatóként jutott el például a Káma vidékére anyagot gyűjteni. Az 1937. szeptember 21-én elhunyt Munkácsi Bernát tulajdonképp kereste a kihívásokat, de ezt a tudomány érdekében tette, s mint maga is megfogalmazta: egész munkásságát erkölcsi feladatnak tekintette és nem az emberek kegyét kereste. Udmurtföldi naplóját „Megvalósult gyermekálom” címmel egy mai pályatárs adta közre. Kozmács István megírta elődje életrajzát is. A nyitrai Konstatnin egyetem vendégprofesszora volt a beszélgetőtársam itt a Katolikus rádió stúdiójában.

Szoktak tamáskodni nyelvészeti kérdésekben? Esetleg gyanítani, hogy valaki palira veszi Önöket? Természetesen H. Tóth Tibornak nincs ilyen szándéka, akkor sem amikor a nevekről és névelőkről beszél.