Magyar téka

„A drága emberi élet igen nagyfokú olcsósága”, valamint „az általánosan elfogadott, állandóan hangoztatott «úgyis mindegy» elv” – Ezt a két kárhozatra méltó háborús tapasztalatot emeli ki egy 1927-es írásában az akkor már orvos-őrnagy, Kemény Gyula. A doktor az első világháború kitörésekor ezredorvosként szolgált és alakulatával 3 emblematikus frontszakaszt is megjárt. Az első csaták idején 30 éves, nemesi, de szegény családból származó férfi azért választotta hivatásnak a gyógyítást, mert másokon akart segíteni; katonai pályára pedig azért lépett, mert ezzel biztosította magának az állami ösztöndíjat tanulmányaihoz. A harctéri eseményeket precíz, ám irodalmi és történelmi érdeklődését is tükröző naplókban rögzíti. A sorokból kiérződik a „mindent megörökíteni” igénye. Pintér Tamás a Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke nemcsak a teljes sorozat felelőse, hanem a már kiadott két kötet szerkesztője is.