Magyar téka

„A befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyűszűs ujja rajta a palavessző… Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betűk, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elő tudtak hívni. A g betűnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből omlottak miatta. S az o betűre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra.” Írja a Kincskereső kisködmön „Hogyan tanultam meg olvasni” című fejezetében Móra Ferenc. Valószínűleg erről mindenkinek- rádiósnak hallgatónak- megvan a maga saját emléke, és gyermekeink, unokáink első próbálkozásait sem felejtjük. Az idén 75 éves Móra kiadó Szótagoló könyvsorozata nem egyszerűen oktatási segédanyag, hiszen a célja az olvasás megszerettetése. Hogy hogyan? Erről is beszélgetett Nagy György András a kötetek egyik szerkesztőjével-szerzőjével: Madar Emőkével, a budapesti Bajza utcai általános iskola tanítónőjével.