Koszorúk

A Széchenyi-díjas irodalomtörténész baráti kapcsolatot ápolt a Mesterrel. Prokop Péter 1956-ban hagyta el az országot és 42 esztendei római emigrációból tért haza 1999-ben. Fiatalkorában akkori egyházi elöljárói nem tudták elképzelni, hogy lehet valaki egyszerre pap és képzőművész. Ő azonban csak ezt tudta elképzelni. Termékeny alkotó volt, festményeit bőkezűen ontotta és ajándékozta, írásai csaknem húsz kötetben láttak nyomdafestéket, jobbára még Olaszországban. Prokopp Mária művészettörténész megírt róla egy kismonográfiát, ami a művész halála évében jelent meg. Írásművészete is megérdemelné az alaposabb kutatást. Egy bölcs, filozofikus elme önvizsgálata, önelemzése, amiből kiviláglik a történelem és a társadalom hatása az egyénre. Esszéiből, naplójegyzeteiből, aforizmáiból mi is, ma is sokat tanulhatunk.