Antióchiában született, akit özvegy édesanyja nagy gondossággal nevelt. Tőle tanulta a vallási műveltséget és a kultúrában való jártasságot. 18 éves korában keresztelkedett meg, majd a hegyekbe vonult a remeték közé, azonban megromlott eghészségi állapota miatt vissza kellett térni szülővárosába. Itt az öreg Meletius püspök (380/381) diakónussá szentelte, és az igehirdetésben volt segítségére püspökének. Ekkor vált híres szónokká, aki korának erkölcsi visszáságait keményen bírálta. A kiváló papot 397-ben választották Konstantinápoly püspökévé. Szigorúsága miatt sok szenvedésben volt része a császári udvartól, majd később az ellene fordított zsinat száműzetésbe küldte. Ott halt meg 407-ben. „Aranyszájú” melléknevet kiváló szónoklatai és igehirdetése miatt érdemelte ki. Az Eukarisztia doktorának is nevezik az Úr Testéről és Véréről szóló csodálatos tanítása miatt. Az ő nevét viseli a keleti egyház egyik csodálatos anaforája, eukarisztikus imádsága.
