Zenei kincsestár

Köszöntjük a Zenei Kincsestár kedves hallgatóit! Takács Sándor, a magyar művelődéstörténet klasszikus gyűjtője írta régi mikrohistóriánkat –családtörténetünket, anekdotáinkat, a nagybetűs történelem lapjai közül forgácsként kihullott apró-cseprő történelmi érdekességeinket- egyberendező gyűjteményének címlapjára: A régi Magyarország jókedve. Ma este muzsikaszóval idézzük meg a régi Magyarország, udvarházak, várak és nemesi kúriák regésen régi víg napjait, disznótorok és hetedhét országra szóló vadászatok kedélyes pillanatait a XVI. század és a reformkor között. A régi mulatságokat a Szabó István vezette Vagantes együttes varázsolja körénk. Bevezetésként az Apponyi-kódex gyűjteményében ránk maradt, névtelen szerző emlékét őrző Saltus Hungaricus – azaz magyar ugróstánc szólt. Neusiedler János gondos kottázásának köszönhetően most meghallhatják, mely talpalávalóra lejtett Ferdinánd király 1549-ben.

1601-ben tán királyi muzsikusi szolgálatban szerzé a következő, franciás ballett-zenét a nevével is muzsikáló Philippe Emmanuel Mercoeur.

Hogy olasz mesterek is muzsikáltak a régi magyar udvarnál, azt bizonyítja Pietro Paolo Melli szerzeménye, a Nagyfejedelem Capricciója.

5-11. EGYBEN JÁTSZANDÓ
Első öntudatos zeneszerzőnk Esterházy Pál herceg, a fél királyi Magyarország művészetpártoló ura. Igaz, hogy egyházi gyűjteményébe, a Harmonia Coelestisbe és „tánczokat s nótákat” egybefoglaló munkájába nem csak a saját szerzeményeit vette föl, hanem –igazi feudális uraság lévén- minden dallamot, amit kedvére valónak talált, de így legalább viszonylag teljes képet kaphatunk a XVII-XVIII. század magyarországbéli hangászati divatjairól. A következő dallamok tehát nem csak az Esterházy-udvar, de valóban a régi Magyarország jókedvének hangjai.

12-13. EGYBEN JÁTSZANDÓ
A XVI. század zenei emléke őrződhetett meg az Apponyi-kézirat Kővári táncában, melyet a magyar népies műzene és polgári szalonzene hangvételét évszázadokra meghatározó műfaj, a verbunk egy korai példája követ régi magyar vigalmakat felidéző összeállításunk végén, melyet Marton Árpád szerkesztett. A Vagantes Együttes játszik.