Zenei kincsestár

Magyar táj – magyar ecsettel. Juhász Gyula verscíme jut az ember eszébe a huszadik század egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjének, Dohnányi Ernőnek Ruralia Hungarica című kompozícióját hallgatván. Dohnányi, aki Bartókkal és Kodállyal osztozott a modern magyar komolyzene megteremtésének feladatán, a legutóbbi időkig kevés méltánylást kapott. Idehaza legalábbis. Pedig a második világháborút megelőző időkben Bartókkal együtt volt szokás emlegetni őt, nem csak zongoravirtuózként, hanem komponistaként is. Zongoristanemzedékek őrizték zeneakadémiai koncertjeinek visszahozhatatlan hangulatát. Dohnányi ez elsők között volt, aki, szakítva a XIX. századi tradíciókkal, igazi előadói felszabadultsággal tekintett a régebbi zeneszerzők műveire. Így lett a világ egyik első modern értelemben vett interpretátora. Szerzői minőségében pedig? Bevallottan a Brahms-féle iskola nyomdokában haladt, de ebbe éppolyan hitelesen oltotta bele a népzenekutatás eredményeit, mint Bartók és Kodály a maguk szerzeményeibe. Miután pedig hazájában a Horthy-korszak kurzuskomponistájának bélyegezték, Nyugat-Európában és Amerikában képviselte a magyar zenetörténet egyik jelentős huszadik századi fejlődésvonalát, melyre idehaza csak mostanában csodálkozunk rá. Az 1923-ban, még idehaza keletkezett Ruralia Hungarica –lépést tartva a pályatársak életművével- népi, elsősorban erdélyi népzenei elemeket dolgoz szimfonikus költeménnyé. A BBC Filharmonikus Zenekarát Matthias Bamert vezényli.