Zenei kincsestár

Ha valaki becsapós zenei találóskérdést akarna kieszelni, szinte biztosra menne, ha Händel nemzetiségét firtatná. Ez a németnek mondott barokk mester ugyanis voltaképpen Szászországból származott –a mai értelemben vett Németország akkoriban nem létezvén a kérdés már a születési adatoknál csapdát rejt. Az is köztudott, hogy Händel Londonban aratta legnagyobb sikereit – és legfájdalmasabb bukásait is a hűtlen angol publikumtól szenvedte el. Ám Händel egy kicsit olasz komponistának is nevezhető. Mint valamennyi korabeli kollégája, Händel is Itáliába zarándokolt zeneszerző-tanoncnak, ha ugyan helytálló ez a kifejezés egy olyan sokoldalú hangszerjátékos és komponista vonatkozásában, mint amilyen ő volt. Lévén pedig igen tanulékony muzsikus –később is híres volt arról, hogy mindent földolgoz, amit csak meghall úton-útfélen- Händel esetében nem könnyű elkülöníteni a német, az olasz, a francia és az angol hatásokat. Egy biztos: már a korai, 1709 körül, Itáliában szerzett művekben a géniusz mutogatja óriási tálentumát. Az Agrippina, ez a káprázatos olasz opera, a Feltámadás című oratórium és a kisebb művek egyaránt szóhoz juttatják a „nagy” Händel sajátos stílusjegyeit. Most egy olasz kantátája szól egy vadonatúj, szenzációs lemezről. A 99-es műjegyzékszámú szopránkantáta a Delirio amoroso azaz szerelmi mámor címet viseli, és aki a bámulatos francia lírai koloratúrszoprán, Natalie Dessay felvételéről meghallja, arra –ha szerelem talán nem is, de- mámor bizonyára leselkedik. Kivált, hogy a Le Concert d’Astrée zenekar élén ugyancsak egy törékeny hölgy: Emmanuelle Haim áll.