Zenei kincsestár

1-3. Mozart hegedűversenyeinek hetében a Zenei Kincsestárban is hegedűversenyek szólnak ma és holnap este. Mozart-galaxis című sorozatunk 1775-ben jár, és hallgatóink már tudják: Mozart egyetlen év alatt alkotta meg öt nagyszerű hegedűkoncertjét, amelyek új és azóta is felülmúlhatatlan minőséget képviselnek a műfajon belül. A kivételes művészeti jelenségek megismerésekor azonban érdemes körülpillantanunk azon a művészettörténeti horizonton, amely a csúcsteljesítmények hátterét jelenti. Köztudott, hogy Mozart milyen őszinte tisztelettel adózott Joseph Haydnnak, aki ezt ifjabb pályatársa iránti lelkes csodálattal viszonozta. Nos, Mozart briliáns hegedűversenyeinek meghallgatása után különleges élmény lehet Haydn alig néhány évvel korábban keletkezett, 4., A-dúr hegedűversenyének megismerése. Haydn –szinte egyidőben a kamasz Mozarttal- arra a zenetörténeti jelentőségű feladatra vállalkozott, hogy szólóhangszeres versenyműveiben megteremtse a barokk concerto grosso fejlettebb utódját, a klasszikus concertót. Az A-dúr hegedűverseny –ha szólótémáinak változatossága nem is ér a Mozart-hegedűversenyek gazdagon burjánzó ötletessége nyomába- minden bizonnyal Haydn legszebb hegedűversenye, amelyből kiegyensúlyozottság, derű és fény árad. Kezdőtétele frappáns zenekari indítással készíti elő könnyed szólójának belépését. Az adagio moderato a Haydnra oly jellemző, pihentető kiegyensúlyozottságot képviseli, melyet joggal tekinthetnénk a klasszika fogalmának zenei definíciójaképpen: a gazdag termést ígérő nyárközép nyugodt aranyfényében ragyog. Ez a tétel áll legközelebb Mozart hegedűversenyeihez: második, D-dúr koncertjének lassú tételét érezzük emiatt a leginkább haydni felfogásúnak. A koncert harmadik tétele szemléletes módon érzékelteti azt az átmenetet, amely Haydn keze alatt zajlott le a két korszak határán: a virtuóz hegedűszólónak barokk concerto grossót idézően gazdag szövetű, már-már túlsúlyos zenekari anyaggal kell megküzdenie az érvényesülésért. Joseph Haydn 4., A-dúr hegedűversenyének szólistája Simon Standage (sztendidzs), az Angol Koncert Kamarazenekart Trevor Pinnock irányítja a csembaló mellől.

4. Az A-dúr hegedűversenyt követően hallgassunk meg egy megejtő lassútételt Haydn C-dúr csellóversenyéből. A mű az Esterházy-udvar valamelyik csellistájának, Joseph Weiglnek vagy Anton Kraftnak készülhetett 1765 körül. Ugyancsak a szélsőségektől mentes, békés kiegyensúlyozottság lengi be, amelynek hangjai mögé szívesen képzeljük oda a nyugat-magyarországi lankák hajlékony vonalainak 18. századi látványát, Csokonai és Berzsenyi Magyarországát. Ivan Monighetti csellózik, kísér a berlini Régizenei Akadémia.