Zenei kincsestár

„A zenét igaz hivatására akartam szorítani, tudniillik arra, hogy az események kifejezésében és ábrázolásában szolgálja a költeményt, anélkül, hogy megszakítnaá a cselekményt vagy haszontalan és fölösleges díszítményekkel megdermesztené” –olvassuk Gluck Alkésztiszének előszavában. Amikor Mozart Párizsba érkezett, már javában dúlt az olasz és a gluckista ízlés közötti operavita. Mozart Gluck törekvéseiben ismert rokonszenves párhuzamra mindazokkal az elvekkel, amelyeket maga is szeretett volna keresztülvinni. Gluck a királyné egykori zenemestereként Marie Antoinette pártfogását élvezte, amikor 1774-ben Párizsban bemutathatta Iphigenia Auliszban című operáját. Az Euripidészre és Racine-ra visszavezethető véres téma épp megfelelt Gluck elképzeléseinek: bőven adózhatott a megrendítő érzelmeknek, másfelől az emelkedetten recitáló görög dramaturgia szellemében alkalma adódott egységbe foglalni az opera áriáit és jeleneteit. A nyitány és a nyitó jelenetsor gazdagon áradó érzelmei hallatán az az érzésünk támad, hogy Gluck volt az, aki föltalálta a romantikus operát, Verdi és Csajkovszkij hangját. A Monteverdi Kórus, a Lyoni Operazenekar és Sir John Eliot Gardiner felvételének szólistái: José van Dam - Agamemnón; Anne Sofie von Otter - Klytemnésztra; Lynne Dawson - Iphigénia; John Aler pedig Akhilleusz szerepében.

TRACK 20-21. Bizony, nem csodálkozhatunk, hogy a párizsi premier közönsége, miután felocsúdott első meglepetéséből, hogy Gluck alakjai nem az unásig ismert operai manírok szerint ágálnak és végzik öncélú hangi akrobatamutatványaikat, annyira ráhangolódott a zene drámaiságára, hogy a lelkesítő kórusok hallatán egyes nemesemberek kiragadták a kardjukat, hogy a színpadi görög sereg segítségére siessenek! Rousseau, aki szintén jelen volt, a francia nyelvű operajátszás nyitányaként üdvözölte a művet. Klütemnésztrának, az áldozatra ítélt Iphigenia anyjának áriája és a második felvonás három személyes jelenete következik.

TRACK 28-31. Gluck későbbi operái –így a legismertebb Orfeo- némiképp visszafogottabban kezelik majd a színpadi érzelmeket. Mozart, aki példaképet látott Gluckban, a maga klasszikus arányérzékével ugyancsak visszafogottabb, kiegyensúlyozottabb hangot üt meg nagy operáiban. Gluck Iphigéniájának folytatása csakugyan a romantikusokra vár. Hallgassuk meg az opera fenséges fináléját, melyben isteni beavatkozás menti fel a hősnőt az áldozati halál alól.