"Valaki ír a kezeddel"

Devecseri Gábor: Bikasirató

4. Az én dalom

Tagadom,
tagadom, hogy az élet pusztán a fájdalom,
s hogy elég
tudni belőle csak azt, ami szörnyűség,
ami váratlan vág és hirtelen szúr és hasogat,
tagadom, hogy az egyedüli valóság az iszonyat,
ez a Szent Sebestyén bika itt, húsában az acél-hegyekkel,
s körül a lelátó, pillantásnyilakat küldő, várakozásba
torzult emberekkel,
s hogy csak az van, ami a lelket marja, a testet tépi, vérezi,
tagadom, hogy nem a kiúttalan gyötrelmek útja a rossz mozi,
s hogy az öröm belefér abba, ami a túlélés öröme, a káröröm,
s hogy nem valóság, ami kívülesik az ölésre tapadó szemek körítette
körön,
s tagadom azt,
hogy az élőlény boldogságot nem várhat, legföljebb vígaszt,
s hogy e vígasz a mások vagy éppen a magunk kínjából sarjad,
tagadom, létezés, hogy az undor vagy akár az egészséges étvágy
egyedül betöltheti birodalmad
s tagadom főként (mert többé-kevésbé sajnos mindenütt jelenlevő)
hogy van ádáz és hatalmas, lompos és diadalmas ördög, mindentől
különlevő.