Zenei kincsestár

TRACK 1-5. Köszöntjük a Zenei Kincsestár kedves hallgatóit a szerkesztő, Marton Árpád nevében is, aki ma estére két jele huszadik századi magyar komponista kamarazenéjéből válogatott. Dohnányi Ernőt idehaza majd fél évszázadon keresztül méltánytalanul ritkán emlegették. Ez a sokoldalú komponista –aki öt esztendővel a mai este másik zeneszerzője, Kodály előtt, 1877-ben született- a tengeren túlról érkezett haza lemezfelvételei és mind gyakrabban játszott kompozíciói révén. 1960-ban távozott az élők sorából, ám akik hallották zongorajátékát, felülmúlhatatlan zongoristacsodának mondják Dohnányit. Zeneszerzői működését a Brahms-követők művéhez szokás sorolni, némileg igazságtalan egyszerűsítéssel. Dohnányi nagyon sokoldalú mester. Míg Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan termékeny talajra hullottak szerzeményeiben a magyar népzene magvai, Dohnányi tudott patetikus lenni –szegedi templomszentelési miséjében például-, ma pedig elégikus hangok között felcsillanó humorát is tetten érhetjük 1902-ben szerzett, opus 10. számú vonóstriójában, melyet egy méltató mozarti összetettségű szerzeményként értékelt. Öt tétele: March, Románc, Scherzo, Variációk, Rondó. A Domus Kvartett játszik.

TRACK 6. Kodály 3 esztendővel a Dohnányi-trió bemutatója után, 1905-ben szerezte vonóstrióra hangszerelt Intermezzóját. A kompozícióban jól kitapinthatóak a cigányzene gesztusai. A Domus Kvartettet halljuk.