Koszorúk

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Így hangzik a kiegészített mondat teljes egészében. A XX. századi erdélyi magyar próza egyik legnagyobb mestere: Tamási Áron szavai.
Az Ábel-trilógiával, remek novelláival és a Szülőföld című, megrendítően szép vallomásával beírta magát a magyar irodalom aranykönyvébe. Ma, amikor veszélyben van az olvasás és az emberi beszéd hagyományos kultúrája, különösen fontos, hogy őrizzük azt az örökséget, amit a szerző léleküdítő és szellemépítő prózája jelent. Sütő András - a nem éppen pozitív történelmi változásoknak megfelelően - ekképpen módosította az örök becsű idézetet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahogy megmaradjunk benne". De azért ő sem mondott le a világban való otthonteremtés örök emberi igényéről. Mi se tegyük!