Mezey Katalin olvassa fel írását
MEZEY KATALIN: MIT SULYKOL BELÉNK A REKLÁM?
A tudomány mai állása szerint az emberiség egynegyede könnyen befolyásolható, az erős akaratú személyekkel könnyen függő viszonyba kerül. Így kerül a mindenkori divatok, sztárok és politikusok hatása alá, lesz elszánt rajongó, aki mindenáron hasonlítani akar kedvenceihez. Úgy öltözködik, úgy fésüli a haját, mint azok, és mindig könnyen magáévá teszi a közvélemény-formálók, a média-szereplők, a „megmondó emberek” véleményét. A társadalom további 50 százaléka is nagy figyelmet fordít a divatokra és a sztárokra, de ők épp annyira hallgatnak a környezetükben élő, szeretett személyekre is. Az erős, társadalmi hatásokkal, szuggesztiókkal szemben több bennük a távolságtartás, nem követik feltétel nélkül azokat, de végül is nem tudják kivonni magukat azok befolyása alól.
Végül a maradék 25 százalék az, aki elsősorban a saját tapasztalatai, ismeretei és érzelmei alapján dönt. A ráirányuló erős társadalmi, ideológiai hatásokat képes mérlegelni: racionálisan vagy megérzései alapján saját véleményt alkot, értékelni tudja élete eseményeit. A meggyőződése mellett kitart, ha az elvei megkövetelik, az erősebbet is elutasítja, sőt, szembe mer szegülni vele. Számára a világ szellemi tartománya is érzékelhető: hisz az Istenben és az erkölcsi értékekben.
Az, hogy melyik csoportba tartozunk, hogy a felénk özönlő erős, külső ingerek között tudunk-e válogatni, vagy egyszerűen csak elfogadjuk és kiszolgáljuk azokat, ez nem csak egyéniségünktől, de neveltetésünktől is függ. Azoktól a mintáktól, amelyek gyermekkorunktól hatást tesznek ránk.
Nyilván gyermekkori környezetünk legfontosabb szereplői jelentik a mértékadó példákat. Nagy szerencse, ha jólelkű, önzetlen családtagok veszik körül a gyermeket, szeretettel fordulnak felé, mert szerető gondoskodás nélkül rideg a világ, és szerencsétlennek, kiszolgáltatottnak érezzük benne magunkat.
De nem elég, hogy megismerjük, megtanuljuk elfogadni az emberi jóságot: meg kell tanulnunk viszonozni, tovább is adni azt. Ha egy kisgyerek megszokja, hogy környezete szeretetének ő a középpontja, függetlenül attól, hogy viszonozná vagy továbbadná a feléje áradó figyelmet, előbb-utóbb elkezdi kihasználni, bosszantani azokat, akik így is-úgy is jók hozzá. Ami csak úgy, az ölünkbe pottyan, azt nem becsüljük.
De hát kinek tudja egy kisgyermek a szeretetet a legtermészetesebben továbbadni? A még nála is esendőbbnek: például a kistestvérének. A több gyermekes család azért is egészségesebb az egy gyermekesnél, mert benne a kicsik is megtanulhatják a szerető gondoskodás, az önzetlenség leckéjét. A jó példa ragadós, és jó, ha van, akin gyakorolhatjuk az erényeket.
Sok szó esik manapság egész Európában arról, hogy kevés a tartós és boldog család, ezért kevés a gyermek. Alapvető és fontos, hogy a felelős vezetők törődnek ezzel a nagy problémával, de épp ilyen fontos a minta is, amivel mindennapi környezetünk szolgál. Például, amit az örökösen elénk tolakodó hirdetésekben és plakátokon látunk.
Nézem a banki reklámot: egy kislányt és két mosolygós felnőttet mutat. A nyaralásra ösztönző plakáton, de az áruház reklámján is egy gyermek szalad két szülője között. Az ilyen képek tárgyukon túl az egy gyermekes család modelljét is hirdetik. Pedig ezeken a csábító képeken a derűs felnőttek mellett nyugodtan elférne akár két-három mosolygós gyermek is. A felelős intézkedéseken túl ez is kedvet csinálna több gyermek vállalásához. És még külön pénzbe sem kerülne: csak egy kis odafigyelés kellene hozzá.
