Műsorújság

Jávor Béla: A balekságról Apám nagy futballrajongó volt, előbb Baján játszott, majd amikor egyetemista lett, akkor a Kolozsvárról Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem jogi karára járván az egyetemi futball válogatottban. Emlékszem azt mesélte, hogy az edzőjük filozófiája szerint a futball lényege: A megfelelő időben, a megfelelő helyre kell rúgni a labdát. Azóta rájöttem, ez nem csak a futball, de minden emberi cselekvés lényege is. Apám férfiember korában sem szakított a futballal, egy héten háromszor-négyszer kisétált fiaival a Marczibányi téri pályára, ahol képes volt a negyed-ötödosztályú Vasas Turbó és Statisztika meccseket végignézni, amíg mi a bátyámmal a kapu mögött fociztunk. Egyszerűen, mert szerette ezt a sportot és amikor már aktívan nem tudott részt venni benne, akkor szurkolóként nézte, mert számára a lényeg maga a foci volt.Ő még a régi kifejezéseket mondta, a les off side volt, a középhátvéd a centerhalf, a védő a bekk, a partjelző az taccsjelző és a szöglet az korner. Neki még megmaradt az a régi tartása, amely évek során lassan kiveszett a magyar futballból. Az Aranycsapat budapesti magyar-angol visszavágójára nem lehetett jegyet venni, százezren voltak a Népstadionban. Kollégájával úgy mentek be, hogy a jegy helyett egy százast csaptak a jegyszedő kezébe, ez akkor megfelelt egy háromfogásos vacsorának a margitszigeti nagyszállóban. De az Aranycsapat játéka is ezzel ekvivalens volt, az a játék megfelelt a háromfogásos vacsorának. Miért emlékezem erre, mert a héten megint a magyar futball volt soron, bejutunk-e az Európa bajnokság huszonnégyes döntőjébe vagy sem. Már az Északírek ellen is vezettünk és képesek voltunk az utolsó percben egy potyagólt kapnunk, majd a görögök ellen amatőr gólokat beszedni és veszteni, rábízva sorsunkat a törökök és az izlandiak illetve a lettek és kazahok eredményére. Nem untatnám a futballhoz kevés affinitást érző hallgatóimat, de nem jutottunk be legjobb harmadikként a döntőbe, mert a törökök a 89-ik percben rúgták a győztes gólt az izlandiaknak és a kazahok (mint európaiak?) megverték a letteket. Magyarul: eljátszottuk a könnyű esélyt, marad a pótselejtező, ahol bizonnyal alulmaradunk bármelyik kisorsolt ellenféllel szemben, mert a magyar válogatott ma feltehetően a hatvanas évek Marczibányi téri Vasas Turbó csapatától is vereséget szenvedne felkészültsége (felkészületlensége) okán. Szabó Dezső a mára kissé elfeledett, nem féltétlen Nobel-díjas, de jelentős író írta volt: „A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sosem lesz másképp.” Elgondolkozom, ez az ember ráérzett valamire, pedig bizonyára egyszer sem volt futball meccsen, ráadásul az ő idejében a magyar futball válogatott világbajnoki döntőt játszott, tehát bizton nem ez fogalmazta meg benne e mondatot. Zaicz Gábor értelmező szótára szerint a balek oszmán-török jövevényszó, a hamiskátyások áldozatát jelöli, a halat, aki hagyja kifogni magát. Magyarul: jóhiszemű hülye. S akkor most gondoljuk végig, hányszor voltunk mi jóhiszemű balekok, Amikor átengedhettük volna országunkon a rajtunk keresztül Európát támadó törököket, de mi megvédtük a Nyugatot. Vagy amikor nálunk ért véget a vasfüggöny és felszabadítóként fogadtuk a dicsőséges Krasznaja Armiját. Vagy amikor 1918-ban Lindner Béla hadügyminiszter nem akart több katonát látni és az ország jó részét elfoglalták románok, szerbek, csehek sőt még osztrákok is. Amikor 1994-ben saját akaratunkból, szabad választással visszaszavaztuk kommunista elnyomóinkat vagy amikor a XXI. században, és most nem folytatom... „A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sosem lesz másképp.” Novemberben jön fociban az Európa bajnoki selejtező s már most tudom, el fogunk bukni, nem csak azért mert nem tudunk már európai szinten focizni, hanem mert balekok vagyunk. S nem csak a fociban. Mikor térünk már végre észre?

A 25 éve alakult közösség első és jelenlegi vezetőivel, Madocsay Ákossal és Hatvani Istvánnal Szerdahelyi Csongor beszélt.

Kötetben is megjelenik J.R.R. Tolkien Kullervo története című munkája. A finn Kalevalához kapcsolódó művet Tolkien még 1914-ben kezdte írni, amikor angolt hallgatott Oxfordban. Vajon mit tartogat még a neves nyelvészprofesszor hagyatéka? Mi történt az elmúlt száz évben Kullervóval, hogy csak most ismerhetjük meg Tolkien művét? Kaszab Zsuzsanna és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőket kérdezzük.

Újjászületésnap címmel rendezett kétnapos ifjúsági-szerzetes találkozót a szombathelyi szalézi plébánia. Az egyházmegyében működő szerzetesi közösségek tagjai beszéltek rendjük alapításáró, feladatairól személyes elhivatottságukról.

Vajon hogyan hathatunk pozitívan hangulatunkra a tél közeledtével? Mivel támogathatjuk erőnlétünket, ellenálló képességünket az előttünk álló egyre hűvösebb napokban? Műsorunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Keceli Zsuzsa Dramaturg-rendező: Sárospataki Zsuzsanna

Örök kérdés minden fotográfus számára, hogy vajon meddig lehet elmenni a kiszolgáltatottság, a szenvedés, a tragédiák ábrázolásában ? Ezek a morális kérdések újra és újra felvetődnek a nézőben is, amikor végigböngészi a World Press fotók friss képeit.Ami biztos: az első díjat mindig a hír kategóriás fotográfiák hozzák el , de az idén is akadnak békés témák és visszahozhatatlan szépségű pillanatok."Elmosódott évek" címmel nyílt meg Pilló Ákos fotográfus második kiállítása, amely ezúttal festői táj- és portréfotókat vonultat fel. Pilló Ákossal, a kurátor Szarka Klára fotótörténésszel és Buglya Sándor operatőrrel új fények és új látványok nyomába eredünk. (képünkön Pilló Ákos "Elmosódott évek" című kiállításának címképe)

1. A világpolitika aktuális eseményeit, történéseit Vörös Szabolcs foglalja össze. 2. Az Országgyűlés és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ötödik alkalommal hívott meg gyerekeket az Országház Felsőházi termébe október 14-én, a Gyermek és Ifjúsági Országgyűlésre (képünkön), amelyen a magyarországi településekről és a határon túlról érkezett iskolások kérdéseket tehettek fel a miniszterek és az államtitkárok számára. Műsorunknak a rendezvényt követően interjút adott Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Fónagy János parlamenti államtitkár, valamint a résztvevő erdélyi és budaörsi diákok. Szerkesztő-műsorvezető: Sallai Éva.

Francois Mauriac (Rónay György fordításában)

Jávor Béla: A balekságról Apám nagy futballrajongó volt, előbb Baján játszott, majd amikor egyetemista lett, akkor a Kolozsvárról Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem jogi karára járván az egyetemi futball válogatottban. Emlékszem azt mesélte, hogy az edzőjük filozófiája szerint a futball lényege: A megfelelő időben, a megfelelő helyre kell rúgni a labdát. Azóta rájöttem, ez nem csak a futball, de minden emberi cselekvés lényege is. Apám férfiember korában sem szakított a futballal, egy héten háromszor-négyszer kisétált fiaival a Marczibányi téri pályára, ahol képes volt a negyed-ötödosztályú Vasas Turbó és Statisztika meccseket végignézni, amíg mi a bátyámmal a kapu mögött fociztunk. Egyszerűen, mert szerette ezt a sportot és amikor már aktívan nem tudott részt venni benne, akkor szurkolóként nézte, mert számára a lényeg maga a foci volt.Ő még a régi kifejezéseket mondta, a les off side volt, a középhátvéd a centerhalf, a védő a bekk, a partjelző az taccsjelző és a szöglet az korner. Neki még megmaradt az a régi tartása, amely évek során lassan kiveszett a magyar futballból. Az Aranycsapat budapesti magyar-angol visszavágójára nem lehetett jegyet venni, százezren voltak a Népstadionban. Kollégájával úgy mentek be, hogy a jegy helyett egy százast csaptak a jegyszedő kezébe, ez akkor megfelelt egy háromfogásos vacsorának a margitszigeti nagyszállóban. De az Aranycsapat játéka is ezzel ekvivalens volt, az a játék megfelelt a háromfogásos vacsorának. Miért emlékezem erre, mert a héten megint a magyar futball volt soron, bejutunk-e az Európa bajnokság huszonnégyes döntőjébe vagy sem. Már az Északírek ellen is vezettünk és képesek voltunk az utolsó percben egy potyagólt kapnunk, majd a görögök ellen amatőr gólokat beszedni és veszteni, rábízva sorsunkat a törökök és az izlandiak illetve a lettek és kazahok eredményére. Nem untatnám a futballhoz kevés affinitást érző hallgatóimat, de nem jutottunk be legjobb harmadikként a döntőbe, mert a törökök a 89-ik percben rúgták a győztes gólt az izlandiaknak és a kazahok (mint európaiak?) megverték a letteket. Magyarul: eljátszottuk a könnyű esélyt, marad a pótselejtező, ahol bizonnyal alulmaradunk bármelyik kisorsolt ellenféllel szemben, mert a magyar válogatott ma feltehetően a hatvanas évek Marczibányi téri Vasas Turbó csapatától is vereséget szenvedne felkészültsége (felkészületlensége) okán. Szabó Dezső a mára kissé elfeledett, nem féltétlen Nobel-díjas, de jelentős író írta volt: „A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sosem lesz másképp.” Elgondolkozom, ez az ember ráérzett valamire, pedig bizonyára egyszer sem volt futball meccsen, ráadásul az ő idejében a magyar futball válogatott világbajnoki döntőt játszott, tehát bizton nem ez fogalmazta meg benne e mondatot. Zaicz Gábor értelmező szótára szerint a balek oszmán-török jövevényszó, a hamiskátyások áldozatát jelöli, a halat, aki hagyja kifogni magát. Magyarul: jóhiszemű hülye. S akkor most gondoljuk végig, hányszor voltunk mi jóhiszemű balekok, Amikor átengedhettük volna országunkon a rajtunk keresztül Európát támadó törököket, de mi megvédtük a Nyugatot. Vagy amikor nálunk ért véget a vasfüggöny és felszabadítóként fogadtuk a dicsőséges Krasznaja Armiját. Vagy amikor 1918-ban Lindner Béla hadügyminiszter nem akart több katonát látni és az ország jó részét elfoglalták románok, szerbek, csehek sőt még osztrákok is. Amikor 1994-ben saját akaratunkból, szabad választással visszaszavaztuk kommunista elnyomóinkat vagy amikor a XXI. században, és most nem folytatom... „A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sosem lesz másképp.” Novemberben jön fociban az Európa bajnoki selejtező s már most tudom, el fogunk bukni, nem csak azért mert nem tudunk már európai szinten focizni, hanem mert balekok vagyunk. S nem csak a fociban. Mikor térünk már végre észre?

Móricz Zsigmond írását Lázár Csaba olvassa föl.

Kötetben is megjelenik J.R.R. Tolkien Kullervo története című munkája. A finn Kalevalához kapcsolódó művet Tolkien még 1914-ben kezdte írni, amikor angolt hallgatott Oxfordban. Vajon mit tartogat még a neves nyelvészprofesszor hagyatéka? Mi történt az elmúlt száz évben Kullervóval, hogy csak most ismerhetjük meg Tolkien művét? Kaszab Zsuzsanna és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőket kérdezzük.

Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Keceli Zsuzsa Dramaturg-rendező: Sárospataki Zsuzsanna

1. A világpolitika aktuális eseményeit, történéseit Vörös Szabolcs foglalja össze. 2. Az Országgyűlés és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ötödik alkalommal hívott meg gyerekeket az Országház Felsőházi termébe október 14-én, a Gyermek és Ifjúsági Országgyűlésre (képünkön), amelyen a magyarországi településekről és a határon túlról érkezett iskolások kérdéseket tehettek fel a miniszterek és az államtitkárok számára. Műsorunknak a rendezvényt követően interjút adott Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Fónagy János parlamenti államtitkár, valamint a résztvevő erdélyi és budaörsi diákok. Szerkesztő-műsorvezető: Sallai Éva.

1-3. A Jean-Pierre Rampal fuvolaművész életművét bemutató sorozatunkban ma a német barokk nagy mesterétől, Georg Philip Telemanntól hallunk két fuvolanégyest. Nem csak a fuvolajáték, de a kvartettezés is reneszánszát élte a barokk és a rokokó fordulóján, Telemann pedig, aki a hagyományos udvari muzsikálás mellett a mindinkább divatos polgári muzsikálás igényeit is igyekezett kiszolgálni, az európai zenei nyelvek sokaságát honosította meg német földön. A franciásan finom és virtuóz G-dúr kvartett előadásában közreműködik Pierre Pierlot, Robert Gendre és Veyron-Lacroix. 4-7. A következő, d-moll kvartett egészen más színt képvisel Telemann palettáján: olasz ízlés szerint drámai és káprázatosan dallamos.