Műsorújság

A Gyöngyök Útja 2016-ban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, de a Zarándokközösség tagjai nem csak a zarándoklatok alkalmával találkoznak. A budapesti Szent Gellért Lazarista Kápolnában kéthetente keddenként tartanak imaalkalmat, melyet kötetlen beszélgetés és agapé követ. Egy ilyen alkalom után kerestük fel őket a Ménesi út 26. szám alatt.

Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után vasárnap meghalt Berek Kati, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze. Berek Katalin 1952 és 1970 között, valamint 1974 és 1985 között a Nemzeti Színház, 1970 és 1974 között a Huszonötödik Színház, 1985 és 1991 között a Győri Kisfaludy Színház, majd 1992 és 1993 között a Kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Számos filmben szerepelt, az István, a király című rockopera bemutatóján, 1983-ban a címszereplő anyját, Saroltot alakította. Számos díjjal ismerték el művészetét, 1957-ben és 1963-ban Jászai Mari-díjat, 1973-ban Kazinczy-díjat kapott. 1970-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze cím első tizenkét tulajdonosának egyike lett. Műsorunkban Berek Katira emlékezünk.

Jávor Béla: Mindenki Az elmúlt héten volt itt minden, országos bánat és országos öröm. Nem lesz budapesti olimpia, de lett Los Angeles-i Oscar díj. Békés olimpiai reményeinket egy kezdetben jelentéktelennek minősült csoport akasztotta volna meg? Ezek a srácok népszavazást kezdeményeztek s ehhez gyűjtöttek aláírásokat. Persze nem rejtették véka alá céljukat sem, vonja vissza Budapest a pályázatát. Ehhez összegyűjtöttek 138.000 szükséges aláírás helyett 266.000-t. Nem volt kétséges, hogy ha levesszük az érvénytelen aláírásokat, akkor is marad elég. Mit tett a kormány? Rábírta a főváros vezetését, hogy lépjen vissza, s a főváros érthető módon vissza is lépett, hiszen állami támogatás nélkül nem lehet olimpiát rendezni. A kormány, ahogy a jelentkezéskor, most sem volt kíváncsi a „nép” szándékára, noha a rendezés több 4-es metrónyi forintba került volna, tehát elég jelentősen érinti a költségvetést. Érthető módon a kormány nem szeretné, ha egy ilyen fontos kérdésben a nép megnyilvánulna, mert – bár ritkán érvényes nálunk egy népszavazás, kellő szavazó híján – a többségi döntés erősen kétségessé tenné a kormány tekintélyét és népszerűségét. Különösen, hogy ez a népszavazás csak a budapestieket szondázná, ahol különösen rosszul áll a kormány szénája. Hiszen a kormány inkább eltörölte a vasárnapi boltzárat is, csak, hogy ne legyen ott sem népszavazás. Köztünk szólva én sem rajongok a népszavazásokért, alkotmányunk képviseleti demokráciát hozott létre, azért választunk országgyűlési és fővárosi képviselőket, hogy döntsenek helyettünk. Nem támogatom a svájci modellt, ahol évente tíz-húsz népszavazást tartanak, de azért vannak kiemelt ügyek s egy olimpia rendezése ilyen. Ezt a népszavazást nem most kellett volna megtartani, hanem két éve, még a rendezésre történt jelentkezés előtt s ennek eredményétől függően pályázni vagy sem. Uralkodó pártunk és kormányunk azonban mindenben maga szeret dönteni, így az olimpia megrendezésében, majd lemondásában is. Rossz konstelláció volt az évekig tartó 2/3-os többség, mert ilyen többség birtokában senkihez nem kellett alkalmazkodni, s ez önhitté tette a döntéshozókat. Pedig össztársadalmi ügyekben figyelembe kell venni a társadalom álláspontját is. Persze parlamenti, pehelysúlyú ellenzékünk is leszerepelt, a kezdeti közös nemzeti érdeket átvette a pártpolitikai haszonszerzés. Ha tehát erre az elfuserált olimpiai kandidálásra gondolunk, akkor minden párt nézzen magába, hisz sikerült mindenkinek még a sportversenyek megindulása előtt leszerepelni. Volt azért örömre is ok. Hétfőn hajnalban Oscar díjat nyert a Mindenki c. magyar kisjátékfilm, amit jó ütemezéssel vasárnap este sugárzott a köztévé, így aki akarta megnézhette. Egy jó ötlet, bűbájos gyerekszereplők, szépen éneklő iskolások és egy blickfangos befejezés, katharzis. Ez a fogalom, amit manapság oly sokszor elfelejtenek művészeink, pedig katharzis nélkül nincs igaz művészet, csak hamis látszatművészet. Hiszen kell a megrendülés, a megtisztulás és ez minél váratlanabb, annál jobb. Ez a film nem akart a rövidfilmek versenyén olimpiát nyerni, vannak benne dramaturgiai hibák is, de egyszerűségében, tisztaságában mégis elnyerte a filmesek olimpiáján az aranyérmet. Szívesen megnézném a többi négy, versenyben volt filmet is, hogy lássam, miben voltunk jobbak. Tudom, régi filmes szlogen, ha egy filmben gyerek van vagy kutya, az sikerre van ítélve. És lőn, megjött a siker, a magyar név megint szép lett, pedig tudjuk, nem a magyarok csinálták a filmet, hanem az alkotók és az olimpiával ellentétben, Hollywoodban még a himnuszunkat sem játszották el, mégis a miénk ez a siker, mert belőlünk, a magyarok által összeállt gúla tetejére állt fel Deák Kristóf, aki ezt a filmet rendezte. Zárójelben: (a film éppen úgy járt el az egyik főszereplővel, akiről kiderült, hogy nem saját maga énekelt, hanem csak tátogott egy jobb hangú kislány éneke fölé, mint ami vétket állít elénk példabeszédként az alkotó). Persze van egy mondás, amit mi bajaiak önmagunkat kinevetve szoktunk mondani: „Akit Baján nem szólnak meg, sokra viszi az életben”. Deák Kristóf már sokra vitte, nem tudom, tudja-e még egyszer felülmúlni önmagát. Talán 20-30 év múlva megrendezheti az első budapesti olimpiai játékok megnyitó ünnepélyét. Ott lesz Mindenki.

Szalai Gáborral, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola igazgatójával Szerdahelyi Csongor beszélgetett.

Varga Zsóka Klausz Melinda közösségi médiaszakértővel beszélget.

Az új gyermekszínház igazgatóját Gálvölgyi Dorkát Fülöp Andrea kérdezte.

Szent László-év indult februárban. Szentünk alakját, hatását a néphagyományra, népművészetre járjuk körül.

A szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház történetét mutatja be hamarosan egy kiállítás a templom tornyaiban. Ennek az anyagát egy kiadványban tették közzé a szerkesztők. Az Iseumban látható egy különleges mennyezeti freskó részlete. A restaurálás folyamatos, a cél az, hogy minél nagyobb felülten helyreállíthassák a 4. században tönkrement alkotást. A Weöres Sándor színház legújabb bemutatója az Ivanov. A rendezőkkel és a főszereplőkkel beszélgetünk.

A tavaszra készülünk. Hasznos tippeket adunk az ilyenkor esedékes nagytakarításhoz, de beszélgetünk arról is, hogy miként készíthetünk kozmetikumokat otthon, végül arról is szó esik, hogy mely ételek, fűszerek, gyógyteák támogatják ilyenkor a legjobban szervezetünket.

1. Jogsegély. Mai műsorunkban az adásvételi szerződésekről Szalai Kornél Géza ügyvéddel Pécsi Krisztina beszélget. 2. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs.

Paulo Santarcangeli

Jávor Béla: Mindenki Az elmúlt héten volt itt minden, országos bánat és országos öröm. Nem lesz budapesti olimpia, de lett Los Angeles-i Oscar díj. Békés olimpiai reményeinket egy kezdetben jelentéktelennek minősült csoport akasztotta volna meg? Ezek a srácok népszavazást kezdeményeztek s ehhez gyűjtöttek aláírásokat. Persze nem rejtették véka alá céljukat sem, vonja vissza Budapest a pályázatát. Ehhez összegyűjtöttek 138.000 szükséges aláírás helyett 266.000-t. Nem volt kétséges, hogy ha levesszük az érvénytelen aláírásokat, akkor is marad elég. Mit tett a kormány? Rábírta a főváros vezetését, hogy lépjen vissza, s a főváros érthető módon vissza is lépett, hiszen állami támogatás nélkül nem lehet olimpiát rendezni. A kormány, ahogy a jelentkezéskor, most sem volt kíváncsi a „nép” szándékára, noha a rendezés több 4-es metrónyi forintba került volna, tehát elég jelentősen érinti a költségvetést. Érthető módon a kormány nem szeretné, ha egy ilyen fontos kérdésben a nép megnyilvánulna, mert – bár ritkán érvényes nálunk egy népszavazás, kellő szavazó híján – a többségi döntés erősen kétségessé tenné a kormány tekintélyét és népszerűségét. Különösen, hogy ez a népszavazás csak a budapestieket szondázná, ahol különösen rosszul áll a kormány szénája. Hiszen a kormány inkább eltörölte a vasárnapi boltzárat is, csak, hogy ne legyen ott sem népszavazás. Köztünk szólva én sem rajongok a népszavazásokért, alkotmányunk képviseleti demokráciát hozott létre, azért választunk országgyűlési és fővárosi képviselőket, hogy döntsenek helyettünk. Nem támogatom a svájci modellt, ahol évente tíz-húsz népszavazást tartanak, de azért vannak kiemelt ügyek s egy olimpia rendezése ilyen. Ezt a népszavazást nem most kellett volna megtartani, hanem két éve, még a rendezésre történt jelentkezés előtt s ennek eredményétől függően pályázni vagy sem. Uralkodó pártunk és kormányunk azonban mindenben maga szeret dönteni, így az olimpia megrendezésében, majd lemondásában is. Rossz konstelláció volt az évekig tartó 2/3-os többség, mert ilyen többség birtokában senkihez nem kellett alkalmazkodni, s ez önhitté tette a döntéshozókat. Pedig össztársadalmi ügyekben figyelembe kell venni a társadalom álláspontját is. Persze parlamenti, pehelysúlyú ellenzékünk is leszerepelt, a kezdeti közös nemzeti érdeket átvette a pártpolitikai haszonszerzés. Ha tehát erre az elfuserált olimpiai kandidálásra gondolunk, akkor minden párt nézzen magába, hisz sikerült mindenkinek még a sportversenyek megindulása előtt leszerepelni. Volt azért örömre is ok. Hétfőn hajnalban Oscar díjat nyert a Mindenki c. magyar kisjátékfilm, amit jó ütemezéssel vasárnap este sugárzott a köztévé, így aki akarta megnézhette. Egy jó ötlet, bűbájos gyerekszereplők, szépen éneklő iskolások és egy blickfangos befejezés, katharzis. Ez a fogalom, amit manapság oly sokszor elfelejtenek művészeink, pedig katharzis nélkül nincs igaz művészet, csak hamis látszatművészet. Hiszen kell a megrendülés, a megtisztulás és ez minél váratlanabb, annál jobb. Ez a film nem akart a rövidfilmek versenyén olimpiát nyerni, vannak benne dramaturgiai hibák is, de egyszerűségében, tisztaságában mégis elnyerte a filmesek olimpiáján az aranyérmet. Szívesen megnézném a többi négy, versenyben volt filmet is, hogy lássam, miben voltunk jobbak. Tudom, régi filmes szlogen, ha egy filmben gyerek van vagy kutya, az sikerre van ítélve. És lőn, megjött a siker, a magyar név megint szép lett, pedig tudjuk, nem a magyarok csinálták a filmet, hanem az alkotók és az olimpiával ellentétben, Hollywoodban még a himnuszunkat sem játszották el, mégis a miénk ez a siker, mert belőlünk, a magyarok által összeállt gúla tetejére állt fel Deák Kristóf, aki ezt a filmet rendezte. Zárójelben: (a film éppen úgy járt el az egyik főszereplővel, akiről kiderült, hogy nem saját maga énekelt, hanem csak tátogott egy jobb hangú kislány éneke fölé, mint ami vétket állít elénk példabeszédként az alkotó). Persze van egy mondás, amit mi bajaiak önmagunkat kinevetve szoktunk mondani: „Akit Baján nem szólnak meg, sokra viszi az életben”. Deák Kristóf már sokra vitte, nem tudom, tudja-e még egyszer felülmúlni önmagát. Talán 20-30 év múlva megrendezheti az első budapesti olimpiai játékok megnyitó ünnepélyét. Ott lesz Mindenki.

Szent László-év indult februárban. Szentünk alakját, hatását a néphagyományra, népművészetre járjuk körül.

1. Jogsegély. Mai műsorunkban az adásvételi szerződésekről Szalai Kornél Géza ügyvéddel Pécsi Krisztina beszélget. 2. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs.

Ma este az Il Giardino Armonico régizenei együttes nyomában kelünk útra, hogy tanúi legyünk az európai hangszeres műzene kikristályosodásának. Utazásunk ideje a XVII. század első fele, színhelye Itália, kalauzaink pedig azok a régi olasz muzsikusok, akik differenciált kifejezésre képes, újszerű hangszereikre alkalmazva az énekelt és költői műfajokat, megvetették a barokk műfajok alapjait. Hangszeres áriák, sonaták és sinfoniák hangoznak föl mára feledésbe merült komponisták: Spadi, Castello, Riccio, Marini, Uccellini, Rossi és Fontana érdemeit idézvén.