szerkesztő: Marton Árpád
Herbert von Karajan vezényletével elsőként hallgassuk meg a végkifejletet Puccini Toscájából. Floria Tosca, Róma ünnepelt énekesnője menteni próbálja kedvesét, a festő Cavaradossit. A férfi segített a menekülésben a megdöntött köztársaság konzuljának. Tosca minden színészi és női fortélyát latba vetve igyekszik közbenjárni szerelméért a véres kezű Scarpiánál. A férfi visszaél hatalmával: úgy tesz, mint aki hajlamos az egyezségre, majd kíméletlenül jutalmát követeli. A kétségbeesetten védekező Tosca ledöfi a zsarnokot. Sikerül bejutnia Cavaradossi zárkájába. Felidézik szerelmük hajnalát, Tosca pedig Scarpia ígéretével biztatja szerelmesét: a kivégzéshez vaktöltényeket használnak majd. Csakhogy a megölt zsarnok halálában is bosszút áll: Cavaradossit Tosca szeme láttára terítik le. Időközben fény derült Scarpia meggyilkolására is. Toscának nincs más választása: a mélybe veti magát az Angyalvár tetejéről. Floria Tosca szerepében Katia Ricciarelli, Mario Cavaradossi alakítója José Carreras, Scarpia bárót Ruggero Raimondi kelti életre. A további szerepekben: Gottfried Hornik, Heinz Zednik, Fernando Corena és Victor von Halem. Közreműködnek a Berlini Filharmonikusok, a Deutsche Oper Énekkara és a Schönebergi Fiúkórus.
A Tosca részleteit követően Richard Strauss zenés végrendelete, a Négy utolsó ének hangzik föl Gundula Janowitz előadásában, Karajan és a Berlini Filharmonikusok közreműködésével. Noha a történelmi távolság nem túl jelentős a két zeneszerző között, míg Puccini az olasz melodika talaján fogalmazza meg Tosca tragikus történetét, Strauss tónusát valódi északi borongás, alkony előtti keserűség lengi be. Az egyes dalok szövegének részleteit Hárs Ernő fordításában idézzük. Az első három vers írója Hermann Hesse. „Tavasz. – Sötét kriptába zárva, fáid és illatod, kék levegőd volt az álma szívemnek, s madárdalod.”
A második dal a Szeptember, ugyancsak Hesse versére. „Gyász ül a kerten, a virágokat hűs eső cibálja, Borzongva, csendben készülődik a nyár az elmúlásra.”
A harmadik Strauss-Hesse dal címe: Lefekvéskor. Idézet a szövegből: „A fárasztó nap letelt, és most sóvárogva várom, hogy mint fáradt gyermeket, a csillagos éj bezárjon.”
Richard Strauss Négy utolsó énekének befejező verse, az Alkonypírban Joseph von Eichendorff tollából való. „Ó csendes, hosszú béke! Ránk alkony pírja száll, elfáradtunk az úttól – ez talán a halál?”
