Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: A Seuso kincs
1980-ban egy fiatalembert felakasztva találtak Polgárdi mellett az egyik pincében. Éppen leszerelése előtt állt, semmi oka nem volt öngyilkosságra. Eleinte nem is nyomoztak a haláleset miatt, de idővel kiderült, hogy a hazai műkincsrablás legsúlyosabb esetével áll szemben a nyomozóhatóság. Kiderült, hogy Sümegh József 4 évvel korábban valami kincset talált, melyből néhány darabot értékesített s ennek kapcsán került kapcsolatba olyan, a műkincs kereskedelemben szerepet játszó alvilági szereplőkkel, akik eltették láb alól, a kincset pedig külföldre vitték. Tíz év telt el, mire a nemzetközi műkincspiacon a késő római ezüst tárgyak megjelentek, s ekkor derült napfény arra, hogy e tárgyak innen, Magyarországon kerültek elő és kerültek el külföldre. A Magyar Állam Amerikában pert indított a tulajdonjog végett, a bíróság a keresetet elutasította, de a kincs épp rejtélyes és bizonytalan eredete folytán eladhatatlanná vált évtizedekre, mígnem a magyar kormány nem kevés pénzt, több mint 13 milliárd forintot fizetve a kincseket visszaszerezte, de finom jogászi distinkcióval nem vételárat, hanem csak megőrzési díjat fizetett a birtokosoknak, így a kincs újra hazakerült.
Az egyik tálon a latin felirat: HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS, magyarul Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak. És ott a tálon a lakomázó társaság mellett a felirat: Pelso, ami a Balaton latin elnevezése.
A kincs tehát hazatért mondjuk, és azt hiszem, igazat mondunk, hisz itt készült 1600 éve, itt rejtette a kőszárhegyi földbe egykor volt tulajdonosa, a római úr, Seuso, akinek nem csak a nevét tudjuk immár, de lakhelyét is, az egykori Pannóniát. Hazatért? Mennyiben hazánk nekünk, magyaroknak a római birodalom e távoli tartománya, Pannónia? Mennyiben magyar város Aquincum? Mennyiben magyar szent a Savariában nem sokkal Seuso előtt született szent Márton? Hiszen 1600 évvel ezelőtt magyar eleink még a Közép-Ázsiai sztyeppéken tenyésztették állataikat és nem hogy finoman cizellált ezüst edények, de azt véljük, egyszerű fémek megmunkálását sem tudták elvégezni.
Nyilván nem akarunk román felebarátaink hibájába esni, akik póker arccal próbálják igazolni, hogy ők már 1600 éve ott élt dákoktól erednek, amelynek annyi a valóságalapja, minthogy Petőfi Sándor Barguzinban van eltemetve. Seuso nem tudott magyarul, s mi mai magyarok egyre kevesebben tudunk latinul, nyilvánvaló, hogy semmi közünk nincs egymáshoz és mégis...
A genius loci (hogy latin kifejezést használjak), a hely szelleme mégis bennünk van. A táj, a Balaton felvidéke, a pannon táj, ahogy Hamvas Béla írta Az öt géniuszban, a magyar mediterránum, amely a Balaton felvidéktől délkelet irányban átjárja az országot, itt volt és van. Egykor itt élt pannóniai rómaiak ugyanabban a nagy házban laktak, amiben most mi lakunk, ugyanazokat a növényeket termesztették, Probus császár óta ők is szőlőt neveltek ott a Csobánc hegy oldalában, ahol manapság én is teszem, sőt e Seuso tálon Krisztus monogramja is megtalálható, tehát joggal feltételezhetjük, hogy Seuso keresztény volt.
Látom ezt a gazdag földbirtokost, aki itt vadászott, e tálakon tálalva pecsenyéit jókat evett, e kancsókból jó pannóniai bort ivott és esténként ugyanahhoz az Istenhez imádkozott, mint 1600 év után mi is. S amikor híre jött a barbárok migrációjának, fogta azt a ma is látható hatalmas rézüstöt, belehelyezte kincseit és elásta a földbe. Hisz bízott benne, ez a migrációs hullám átmeneti, még visszafordítható: azt hitte, hogy a barbárok, germánok, gepidák, vandálok, vizigótok a Római birodalom határát jelentő Dunánál majd megállíthatók, a birodalmon kívüli hot spotokban feltartóztathatók, és aki már mégis betört a birodalom területére, majd hazaszállítható.
Seuso hitt ebben s kincse 1600 évig, 560.000 nappalt és éjszakát töltött a földbe ásva, mígnem…… A többit tudjuk.
Igazat írt hát a vésnök a tál szélét körbeírva:
Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak. Évszázadokon át megmaradtak és nekünk, Seuso méltó utódainak is hasznára válnak, ha mi is képesek vagyunk tanulni Seuso történetéből.
A múlt héten megnyílt a Nemzeti Múzeumban a Seuso kincsek kiállítása. Érdemes megnézni.
