Műsorújság

Robotikát is tanulhatnak a diákok azokban az iskolákban, amelyek bekapcsolódtak a horvát-magyar együttműködés keretében megvalósuló RoboTech projektbe. A Pannon Tükör legújabb számáról és a folyóirat, valamint a hozzá köthető kiadványok budapesti bemutatójáról Bubics Tünde főszerkesztővel beszélgetünk. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. csapata a 12. Soponyai Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztiválon egy hajszálnyira maradt csak le a dobogó legfelső fokáról.

A Jóléti Alapítvány tevékenységi köreiről és a Kariatida ösztöndíjról beszél Hamza István.elnök. A jó idő ellenére most felkészülni az influenzaszezonra. A szakértő szerint a gyermekeknek is érdemes beadatni a védőoltást.

Jávor Béla: Nemzeti ünnepeinkről A nemzeti ünnepek a nemzet életében megtörtént sikerekre emlékeznek, általában győztes csatákra vagy a nemzet jövőjét meghatározó sikeres döntésekre s bizony mi magyarok ilyen momentumokban nem vagyunk bővében. A nemzet megmaradására is kiterjedő sikeres csatánk először Kr. u. 907-ben volt, a Pozsonyi csata, bár a legendák szerint, ha nyertünk is, odaveszett a honfoglaló vezér, Árpád. Ehhez hasonló nagyságrendű sikeres csatánk majd félezer évvel később adódott, amikor Hunyadi és Kapisztrán katonái Nándorfehérvárnál úgy megverték a török porta harcosait, hogy 70 évig békén hagyták a magyar királyságot. Rákóczi és Görgei is vívott sikeres csatákat, de mindkét szabadságharcunk végül kudarccal végződött így e győzelmek nem voltak meghatározóak a nemzet életében. A múlt századra már csak egy ütközet maradt, az első nagy háborúban a limanovai siker a cári Oroszország ellen, mégis Magyarország több mint ezer éve létezik, hosszú ideig független, majd dualisztikus nagyhatalom, éppen száz éve pedig kis ország, annak minden hátrányával és előnyével. Egy cseh külügyminiszter mondta a múlt század elején: Magyarország minden háborúját elvesztette, de a békét mindig megnyerte. Ezzel is lehet vitatkozni, különösen Trianon óta. Három nemzeti ünnepünk van, március 15-ike, augusztus 20-ika és október 23-ika, utóbbi éppen most aktuális, hiszen e héten emlékeztünk rá. Március 15-ike egy sikeres, bár a nemzet életét kevésbé befolyásoló forradalmi nap volt, megszületett a sajtószabadság, megéltük a szólásszabadságot is, de a valódi változást az áprilisi törvények hozták, az első felelős magyar minisztérium létrejötte, a polgári alkotmányosság kialakítása. Március 15-ike szimbolikus nap, mert e nemzeti szabadságküzdelemnek is kell, legyen egy napja, amikor emlékezhetünk az akkor még sikeresnek induló forradalomra. Augusztus 20-ika az államalapító szent királyhoz kapcsolódik, szentté avatásának napja egyben a magyar keresztény állam megalapításának szimbolikus emléknapja. Ilyenkor a nemzet arra emlékezik, hogy ténylegesen állammá lett, a Kárpát-medence feletti uralmat de facto már több mint 100 éve élvezte, de Istvánnak köszönhetően a magyar állam artikulálta magát, és de iure is miénk lett e közép-európai haza. Harmadik nemzeti ünnepünk október 23-ika, a dicsőséges és a semmiből a kommunista diktatúra ellen kirobbant lázadás napja, az a nap, amikor nemzetünk legjobbjai és legbátrabbjai egy délután és egy este eltiporták a diktatúrát. Amikor az ÁVH most is – mint 100 évvel korábban a Helytartótanács –remegni méltóztatott. Kétségkívül ez az ünnep igazán a sajátunk, hiszen a nemzet tagjainak jó része már átélte azokat a napokat, még ha csak, mint én is, gyerekként,de mindörökre megmarad bennem szüleim lelkesültségének emléke. Hat éves korom ellenére részletesen emlékszem arra a másfél hétre, a pincében töltött napokra is, a nálunk megfordult rokonokra, ismerősökre, az utcánkba behajtott szovjet tankra és a november 4-iikén hajnalban hallgatott rádióadásra, a Segítsetek, segítsetek rádióbeli segélykiáltásra! Mégis minden évben elszomorít, hogy sokan, különösen felelős államférfiak nem tudnak különbséget tenni október 23-ika, a dicsőséges és nyertes forradalom és november 4-ike, az elbukott forradalom között. Október 23-át ünneplendő indokolatlan és téves dolog a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában koszorúzni a vértanúk sírjait és requiemet énekelni különféle templomokban. Október 23-át az ´56-os emlékműveknél, a Bem téren és vidéken is mindenhol a győztes forradalomra emlékezve kell ünnepelni. Október 23-ika az öröm ünnepe, azért az örömé, amikor a nemzet a Bach korszaknál is embertelenebb diktatúrát egy nap alatt vérrel és küzdelemmel megtörte és ennek a demokratikus forradalomnak a következménye volt az a boldog 12 nap, amikor a magyar nemzet magára talált. Ez a 12 nap az öröm ünnepe, tehát ne a temetőkbe menjünk koszorúzni, hisz a november 4-iki szovjet agresszióig egy győztes és boldog forradalomnak voltunk részesei. November 4-én viszont menjünk a sírokhoz, ahol unokáink leborulva mondhatják el szent neveit a vértanúknak. Ne keverjük az örömet a gyásszal! Adjuk meg mindkét érzésnek, ami az övé. Így leszünk méltó tagjai a nemzetnek és örökösei eleink legjobbjainak.

Az idős atyával tavaly, pappá szentelésének 70. évfordulója, vagyis rubinmiséje alkalmából beszélgetett Szerdahelyi Csongor. Az akkor készült hangfelvétel néhány részletével búcsúzunk a sokak által szeretett és tisztelt szerzetestől.

Balla Ferenc összeállítása.

A Via Sancti Martini budapesti felelősét, Dr. Szávai Tamást Tóth János András kérdezte.

Mi mindenre jó a muzsikálás? Hogyan fejleszti a személyiséget, és hogyan épül belőle a közösség? Miként csináljunk kedvet gyermekünknek a zenetanuláshoz? És milyen kihívásokkal találkoznak a zenész pályát választó gyerekek? Ellátogattunk egy érdekes koncertre is, ahol rácsodálkozhatunk: milyen az, amikor a családi nappali alakul át hangversenyteremmé.

Széles a Piave vize - film a Nagy háború olasz frontján harcolt vasi bakákról.

A mai Színházi disputában Vidovszky György rendező (Kolibri Színház) a vendégem. Folytatjuk múlt hónapban elkezdett témánkat: a fókuszban továbbra is a színházi nevelés és az ifjúsági színház lesz. Ma talán egy kicsit inkább az utóbbi. Beszélgetésünk apropója ugyanis egy Pekingben megrendezett művészeti találkozó és fesztivál. Vidovszky Györgyöt itt megszerzett élményeiről, és az ifjúsági színház legújabb trendjeiről kérdeztem, valamint arról, hogy a magyar ifjúsági színházi szcénának milyen lehetőségei vannak a nemzetközi együttműködésekre.

Vallomása szerint harmincezer sort fordított és háromezer saját sort írt, vagyis olyan költő volt, akiről elmondható, hogy csupán válogatott verseit írta meg. Szeretetreméltó személyisége rövid földi életet kapott, mindössze 53 évet élt. Két, érett férfikorában megjelent verseskötete: a Szegény Yorick és az N.N. bolyongásai mégis igen értékes helyet jelölt ki számára a huszadik századi magyar lírában. Humoros-szellemes magatartása és hetyke, vagány versbeszéde mögött magányos, bölcselő lélek lakozott, aki szenvedései közt is képes volt vigaszt, szépséget adni embertársainak, olvasóinak.

Nem könnyű filmvásznon megjeleníteni a szakrális értékeket, de nem is lehetetlen. Néhányan idén is megpróbálkoztak a nemes feladattal. Szeptember végén egy héten keresztül vetítettek a gyöngyvászonra rövidfilmeket, kísérleti és animációs alkotásokat, dokumentumfilmeket az Ars Sacra filmfesztiválon a budapesti Tabán ARTMoziban. A beérkezett és díjazott alkotások művészi színvonalon szólnak a hit erejéről, sorsokról, az emberi lét sokszínűségéről. Legyen az egy első világháborús traumából való kilábalási kísérlet, egy erdélyi falvacska lakóinak hétköznapja, egy jó szó, ami egy fiúgyermek és édesanyja között hangzik el hosszú évek után. Tetten érhető bennük a megfoghatatlan… a szakralitás. A zsűri elnöke Dér András filmrendező értékeli a látottakat.

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Önkormányzati választásokat tartottak a múlt hétvégén Lengyelországban. Ez volt az első alkalom arra, hogy a lengyel társadalom véleményezze azt a politikát, amit a 2015 ősze óta kormányzó Jog és Igazságosság folytat. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy a siker legalábbis nem osztatlan, a lengyel ellenzék pedig bebizonyította, hogy számolni kell vele. De mire mehet ezzel a következő másfél év három választásán? A többi között erről kérdezzük Veronika Józwiakot, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) munkatársát. 2. Vendégünk dr. Somhegyi Annamária, az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatója (képünkön), a mindennapos testnevelés egyik szakmai elindítója, akivel a megvalósítás folyamatáról, az eltelt időszakban az iskoláskorúaknál tapasztalható egészségügyi mérési eredményekről és a továbbfejlesztés módszertani lehetőségeiről beszélget Sallai Éva (foto: ogk.hu)

Mi mindenre jó a muzsikálás? Hogyan fejleszti a személyiséget, és hogyan épül belőle a közösség? Miként csináljunk kedvet gyermekünknek a zenetanuláshoz? És milyen kihívásokkal találkoznak a zenész pályát választó gyerekek? Ellátogattunk egy érdekes koncertre is, ahol rácsodálkozhatunk: milyen az, amikor a családi nappali alakul át hangversenyteremmé.

Keresztúry Dezső

Jávor Béla: Nemzeti ünnepeinkről A nemzeti ünnepek a nemzet életében megtörtént sikerekre emlékeznek, általában győztes csatákra vagy a nemzet jövőjét meghatározó sikeres döntésekre s bizony mi magyarok ilyen momentumokban nem vagyunk bővében. A nemzet megmaradására is kiterjedő sikeres csatánk először Kr. u. 907-ben volt, a Pozsonyi csata, bár a legendák szerint, ha nyertünk is, odaveszett a honfoglaló vezér, Árpád. Ehhez hasonló nagyságrendű sikeres csatánk majd félezer évvel később adódott, amikor Hunyadi és Kapisztrán katonái Nándorfehérvárnál úgy megverték a török porta harcosait, hogy 70 évig békén hagyták a magyar királyságot. Rákóczi és Görgei is vívott sikeres csatákat, de mindkét szabadságharcunk végül kudarccal végződött így e győzelmek nem voltak meghatározóak a nemzet életében. A múlt századra már csak egy ütközet maradt, az első nagy háborúban a limanovai siker a cári Oroszország ellen, mégis Magyarország több mint ezer éve létezik, hosszú ideig független, majd dualisztikus nagyhatalom, éppen száz éve pedig kis ország, annak minden hátrányával és előnyével. Egy cseh külügyminiszter mondta a múlt század elején: Magyarország minden háborúját elvesztette, de a békét mindig megnyerte. Ezzel is lehet vitatkozni, különösen Trianon óta. Három nemzeti ünnepünk van, március 15-ike, augusztus 20-ika és október 23-ika, utóbbi éppen most aktuális, hiszen e héten emlékeztünk rá. Március 15-ike egy sikeres, bár a nemzet életét kevésbé befolyásoló forradalmi nap volt, megszületett a sajtószabadság, megéltük a szólásszabadságot is, de a valódi változást az áprilisi törvények hozták, az első felelős magyar minisztérium létrejötte, a polgári alkotmányosság kialakítása. Március 15-ike szimbolikus nap, mert e nemzeti szabadságküzdelemnek is kell, legyen egy napja, amikor emlékezhetünk az akkor még sikeresnek induló forradalomra. Augusztus 20-ika az államalapító szent királyhoz kapcsolódik, szentté avatásának napja egyben a magyar keresztény állam megalapításának szimbolikus emléknapja. Ilyenkor a nemzet arra emlékezik, hogy ténylegesen állammá lett, a Kárpát-medence feletti uralmat de facto már több mint 100 éve élvezte, de Istvánnak köszönhetően a magyar állam artikulálta magát, és de iure is miénk lett e közép-európai haza. Harmadik nemzeti ünnepünk október 23-ika, a dicsőséges és a semmiből a kommunista diktatúra ellen kirobbant lázadás napja, az a nap, amikor nemzetünk legjobbjai és legbátrabbjai egy délután és egy este eltiporták a diktatúrát. Amikor az ÁVH most is – mint 100 évvel korábban a Helytartótanács –remegni méltóztatott. Kétségkívül ez az ünnep igazán a sajátunk, hiszen a nemzet tagjainak jó része már átélte azokat a napokat, még ha csak, mint én is, gyerekként,de mindörökre megmarad bennem szüleim lelkesültségének emléke. Hat éves korom ellenére részletesen emlékszem arra a másfél hétre, a pincében töltött napokra is, a nálunk megfordult rokonokra, ismerősökre, az utcánkba behajtott szovjet tankra és a november 4-iikén hajnalban hallgatott rádióadásra, a Segítsetek, segítsetek rádióbeli segélykiáltásra! Mégis minden évben elszomorít, hogy sokan, különösen felelős államférfiak nem tudnak különbséget tenni október 23-ika, a dicsőséges és nyertes forradalom és november 4-ike, az elbukott forradalom között. Október 23-át ünneplendő indokolatlan és téves dolog a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában koszorúzni a vértanúk sírjait és requiemet énekelni különféle templomokban. Október 23-át az ´56-os emlékműveknél, a Bem téren és vidéken is mindenhol a győztes forradalomra emlékezve kell ünnepelni. Október 23-ika az öröm ünnepe, azért az örömé, amikor a nemzet a Bach korszaknál is embertelenebb diktatúrát egy nap alatt vérrel és küzdelemmel megtörte és ennek a demokratikus forradalomnak a következménye volt az a boldog 12 nap, amikor a magyar nemzet magára talált. Ez a 12 nap az öröm ünnepe, tehát ne a temetőkbe menjünk koszorúzni, hisz a november 4-iki szovjet agresszióig egy győztes és boldog forradalomnak voltunk részesei. November 4-én viszont menjünk a sírokhoz, ahol unokáink leborulva mondhatják el szent neveit a vértanúknak. Ne keverjük az örömet a gyásszal! Adjuk meg mindkét érzésnek, ami az övé. Így leszünk méltó tagjai a nemzetnek és örökösei eleink legjobbjainak.

Vallomása szerint harmincezer sort fordított és háromezer saját sort írt, vagyis olyan költő volt, akiről elmondható, hogy csupán válogatott verseit írta meg. Szeretetreméltó személyisége rövid földi életet kapott, mindössze 53 évet élt. Két, érett férfikorában megjelent verseskötete: a Szegény Yorick és az N.N. bolyongásai mégis igen értékes helyet jelölt ki számára a huszadik századi magyar lírában. Humoros-szellemes magatartása és hetyke, vagány versbeszéde mögött magányos, bölcselő lélek lakozott, aki szenvedései közt is képes volt vigaszt, szépséget adni embertársainak, olvasóinak.

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Önkormányzati választásokat tartottak a múlt hétvégén Lengyelországban. Ez volt az első alkalom arra, hogy a lengyel társadalom véleményezze azt a politikát, amit a 2015 ősze óta kormányzó Jog és Igazságosság folytat. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy a siker legalábbis nem osztatlan, a lengyel ellenzék pedig bebizonyította, hogy számolni kell vele. De mire mehet ezzel a következő másfél év három választásán? A többi között erről kérdezzük Veronika Józwiakot, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) munkatársát. 2. Vendégünk dr. Somhegyi Annamária, az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatója (képünkön), a mindennapos testnevelés egyik szakmai elindítója, akivel a megvalósítás folyamatáról, az eltelt időszakban az iskoláskorúaknál tapasztalható egészségügyi mérési eredményekről és a továbbfejlesztés módszertani lehetőségeiről beszélget Sallai Éva (foto: ogk.hu)

Mindig kivételes megtiszteltetés és öröm, ha a Zenei Kincsestárban világjáró magyar muzsikusok felvételeit mutathatjuk be Önöknek. Kiváltképp, ha maguk a művészek tisztelik meg rádiónkat és hallgatóinkat azzal, hogy számot adnak nekünk újonnan napvilágot látott felvételeikről. Legutóbb a Bázelben élő magyar csembalóművésztől kaptunk becses ajándékot. A régizenére szakosodott művész a lipcsei zeneművészeti főiskolán és a bázeli Schola Cantorumban végezte tanulmányait. Európa-szerte fellép szólistaként és kamarazenészként is. A grazi és a budapesti zeneakadémia tanára. Frissen megjelent szólólemezén Johann Pachelbel ritkán hallható billentyűsműveit játssza, köztük egy 1683-ban keletkezett, mindmáig csak kéziratban föllelhető szvittel. A hamarosan megszólaló csembaló egy 1679-ben épült francia instrumentum másolata, amely 14 regiszterének köszönhetően bámulatosan gazdag hangképet nyújt. Borsányi Márton Pachelbel-felvételei így aztán nem csak a különlegesség számba menő szerzemények miatt figyelemreméltóak. A csembalójátékban kivételesen gazdag tónus és dinamika a finoman cizellált, nemes ötvösremekek és a németalföldi festmények bensőséges fényeit kölcsönzi Pachelbel műveinek.