Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Időszámítás
Van az évnek egy napja, amely nem 24, hanem csak 23 órából áll. Ez a nap az idén most vasárnap, március 31-ike, amikor becsapjuk magunkat. Egy órát ellopunk, éjjel egy óra után nem két óra, hanem három óra következik. Az ember megint beavatkozik a teremtés rendjébe, mint indokolják, anyagi haszonszerzés végett, mert így októberig megtakarítjuk egy Keszthely méretű város éves energiafogyasztását.
Ezzel szemben - mint mondják az ellenzők -felborul az ember biológiai egyensúlya, s itt most nem arra kell gondolni, hogy szédülni kezdünk, hanem a bioritmusunk borul fel. Engem például egy hétig napközben rám törő álmosság kerülget, s október vége felé, mielőtt visszalopjuk azt az egy órát, még reggel fél nyolckor is sötét van, amely növeli a depressziósok amúgy sem kis táborát. Heves ellentábor gyülekezett össze a nyári időszámítás alkalmazása ellen, ez végre egy olyan téma, amely úgy tűnik politikai elkötelezettség nélkül tárgyalható, ahol megszorítottság nélkül megjelenhet a demokrácia.
Mert azért azt se feledjük el, hogy ennek a természet rendjébe történő beavatkozásnak nem csak az a minimális jó oldala van, hogy egy város energia fogyasztását leírhatjuk a számlánkból, de én nagyra becsülöm a nyári esték hosszú világosságát, amikor a szőlőben a teraszon egy pohár bor mellett szúnyogmentesen lehet eldiskurálni még este nyolckor is.
Legyen hát nyári időszámítás, vagy ne legyen? To be or not to be, that is the question - mondta volt a dán királyfi. A héten szavazott az Európai parlament, amely úgy döntött, hogy 2021-től, vagyis két év múlva mindegyik ország saját hatáskörében dönthet e kérdésben. Nem úgy, mint a migrációban, mert abban katonás igazodást várnak el az unionisták, de hogy melyik ország mikor kel és mikor fekszik, azt rájuk lehet bízni, pedig, ha valamiben, hát ebben egységes álláspont kellene. Mondjuk, Ausztria nem vezeti be a nyári időszámítást, Magyarország pedig igen, akkor magyar idő szerint a bécsi gyors délután kettőkor ér a határra, de mire azt átlépi, még csak délután egy óra van ott, s helyi idő szerint előbb ér be a Hauptbanhofra, mintsem még átlépte a magyar határt. Felborul a menetrend s még inkább így lesz ez, ha mondjuk Németország is a magyar álláspontot képviseli, mert akkor az osztrák német határon megint változik a menetrend ideje. Az unionisták most nem akarnak egységes szabályozást, pedig ha győz a mostani álláspont, az európai anarchia borítékolható.
S különben is, ha ez a szabadság megadatik, hogy mindegyik ország saját akarata szerint tologatja az órán a kismutatót, akkor miért állnánk meg az egy óra különbségnél? Ha netán három órát állítanánk előre egy helyett, akkor az addig megszokott reggel 7 óra helyett délelőtt 10-ig alhatnánk és júniusban nem este 9-ig, de éjfélig lehetne világos. Ekkor kezdődnének csak a szabadtéri színházi és mozielőadások, de sebaj, reggel tízig alhatnánk.
A fél 9-es vasárnapi mise is csak fél 12-kor kezdődne, kialudt gyermekszemekkel az első sorokban. S akkor már nem csak egy Keszthely energiaköltségét takarítanánk meg, de fél Budapestét is. Igaz, amikor reggel 6-kor megérkezne a bécsi gyors a Keletibe, még a hordárok is aludnának.
De miért állnánk meg ennél a három óránál, amikor tekerhetnénk azon a kismutatót akár huszonnégy órát is, s akkor arra ébrednénk, hogy lefeküdtünk szombat este és felébredünk hétfő reggel, míg a lusta osztrákoknál még vasárnap reggel lenne. Az egy nappal lemaradt osztrák elolvasná az interneten a magyarországi vasárnapi hatos lottó nyerőszámait, megjátszaná és nyerne, ismét hitet téve Deák kiegyezésének bölcsessége mellett.
Egyes történészek szerint a történetírás a középkorban kihagyott 300 évet Kr. után a hetedik és a tízedik század között, pedig lehet, hogy ott is csak átállították az órákat, nem egy órával, nem egy nappal, hanem 300 évvel.
Mit fogunk most már tenni mi magyarok? Mit kezdünk az Unió adta nagy szabadsággal? Maradunk mindvégig a nyári időszámításban, télen is, vagy megtartjuk nyáron is a télit? Mindegyiknek vannak támogatói és ellenzői is.
Ha engem kérdeznének, akkor azt mondanám, hagyjuk úgy az egészet, ahogy a Jóisten megteremtette.
Ahogy Kodály mondta a kopasz pártfőtitkárnak, amikor új himnuszt akart vele íratni: - Jó lesz a régi is.
