Műsorújság

Fiatal Színészek Sorozat - X. | Vendég: Mohai Tamás

Jávor Béla: Szent György napja Szent György napja van, április 24-e, amely mindenhol a világon április 23-ra esik, kivéve nálunk, ahol Szent Adalbert kiszorította, mert nálunk Magyarországon és ahol működött, Közép-Európában az ő vértanúságának napja fontosabb, hiszen a legenda szerint Adalbert keresztelte meg Vajkot Istvánnak s azért számunkra meghatározóbb első királyunk, mint Szent György, akit persze tisztelünk. Ő egy igazi katonaszent, akinek legendája tele van érzelemmel, lovagiassággal. Szent György fiatalember, akit nem lehet nem szeretni, aki nem csak megvéd, de le is győzi a Rosszat s van-e ma nagyobb szükségünk másra, mint arra, aki győzedelmeskedik a Rossz felett. Mi másról is szólhatna ma a jegyzet, mint a Rossz legyőzéséről, amely hetek, sőt hónapok óta minden vágyunk, s ha ebben Szent György segítségünkre tud lenni, akkor fohászkodjunk hozzá, mi mást tehetnénk, az utóbbi időben amúgy is szükséges lett a fohászkodás. A fohászkodás szükséges, de a fohászkodás mellett nem ártana, ha terveznénk is, mert egyszer el fog múlni a Rossz, a sok fohász eredményre vezet és visszatérünk a szokatlanból a megszokott életünkbe és éppen ez a kérdés, ismét a megszokott lesz-e életünk? Mert, ha így lesz, akkor teljesen feleslegesen szenvedtünk most testileg is, meg lelkileg is és akkor teljesen feleslegesen haltak meg százezrek, mert ha nem jutunk előrébb a megszokottnál, akkor semmit se tanultunk, olyanok leszünk, mint a legendás Bourbonok, akikről Talleyrand azt mondta: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Ha visszatérünk eddig megszokott életünkhöz, amit nem felejtettünk el és semmit se tanultunk a ragályból, akkor csupán elvesztegettünk az életünkből pár hónapot. Pedig ez a járvány kiváló tanító lehetne és tanításából most kivételesen nem csak a tizennyolc éveseknek kellene leérettségizni, de mindenkinek. Mi kellene ehhez? Először is fel kellene ismerni, hogy a kór nem véletlenül érte a világot, hanem figyelmeztetésként, hogy nem kellene tovább is úgy élnünk, mint ahogy eddig tettük. Mert talán nem a legfontosabb életszínvonalunk minden évben történő emelése, és hogy a boldog élethez nem kizárólag az anyagi javak útján lehet eljutni, s ha valaki ezt tekinti élete fő céljának, akkor biztos lehet abban, hogy nem leli meg a boldogságát. Talán az sem volna szerencsétlen gondolat, hogy megbecsülésünket az intelligencia mértéke szerint adjuk meg és példaképnek ne a hígagyú, de extrovertált celebeket tegyük meg. Hogy ismerjük fel végre, Európa alapját a zsidó-keresztény identitás teremtette meg, a görög-római kultúrával és művészettel megalapozva. S ha belátnánk ezt, akkor végre felállítanánk Arisztotelész szobrát meg Szókráteszét, mert az ő gondolataik tartják fenn még ma is világunk alapjait és persze Aquinói Szent Tamás és Szent Ágoston gondolatai, akiknek nem létező szobrait gondolatban naponta meg kellene koszorúzzuk és az ismeretlen katona emlékműve mellé fel kellene állítani annak az ismeretlen lángésznek is az emlékművét, aki rájött, hogy az őstulok bordáját meg is lehet sütni, később arra is, hogy a paprikát és paradicsomot hagymával megfőzve egy lecsó nevű csodát kapunk, mert aki egy új ételt fedezett fel, az többet tett az emberiségért, mint aki egy új csillagot lelt az univerzumban. Ha végre rájönnénk, hogy alapvetően három dologgal kellene foglalkoznunk, a teológiával, amely a lélek tudománya, a filozófiával, amely a szellem tudománya és a gasztronómiával, amely a testé. Ha felismernénk, hogy emberi mivoltunk ezen a három szubsztancián nyugszik, a Lélek, a Szellem és a Test hármas egységén, s megpróbálnánk helyes egyensúlyt kialakítani e hármasságban, akkor boldogan élhetnénk, harmóniában. Harmóniában önmagunkkal, harmóniában az Istennel és harmóniában a teremtett világgal. Akkor nem akarnánk magunk alá gyűrni a Földet, nem akarnánk egymást folyamatosan legyőzni és ráébrednénk arra is, hogy a világunkat Valaki megteremtette s ezért fel- és elismernénk, hogy először van a Teremtő és utána vagyunk mi, a teremtettek. Ha mindent úgy akarunk majd folytatni, mint eddig tettük, akkor csak azt mondhatjuk, amit a Prédikátor mondott: - ”Hiábavalóság, csak hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” De akkor fújják majd a harsonákat és kezdik feltörni a pecséteket is, amint az meg vagyon írva.

Marton Bernát zirci perjellel Szerdahelyi Csongor beszélgetett.

Dr. Csiszár Mirellával az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet muzeológusával Balla Ferenc beszélgetett.

Mindannyiunknak, de főleg az édesanyák számára nagyon nehéz a mostani időszak, amit otthon munkával és a gyerekkel kell hasznosan eltölteniük. A veszéhelyzetben valóban meg kell tanulnunk igazán jelen lenni, ahelyett, hogy állandó „jelenlétvesztésben” éljünk. A múlt megoldásai ugyanis most nem működnek, a jövőt pedig még az elemző szakemberek sem tudják biztosra tervezni. Ezekkel a gondolatokkal folytatjuk a beszélgetést az anyukákról, akik a veszélyhelyzetben is, feleségek, anyák, pedagógusok, kolléganők, barátnők, háziasszonyok, szüleikről, rokonaikról gondoskodó családtagok, de akár egy közösségnek, klubnak, női körnek is aktív tagjai. Ma az Ő teendőikről, a rendkívüli helyzet idején is tovább folytatható aktivitásukról beszélnek a szakemberek, hogy újra fölfedezzék lehetséges kilátásaikat,. Megszólal egy keresztény női kör vezetője, Révész Szilvia; a belső erőforrásokat fejlesztő szakember, Saller Szilvia és Tornyai Gábor családterapeuta pap, a soha be nem záruló ajtókról.

Horváth János 'Gedi' 75 éves. Tiszteletére"Örömünnep, örömtánc" címmel rendezett ünnepi műsort február végén az Ungaresca Táncegyüttes, aminek első részében szívéhez közelálló koreográfiáival, a másodikban pedig az őt köszöntő pályatársak, tanítványok, zenészek és táncosok műsorával kedveskedtek neki és köszöntésére-tiszteletére az MMIK-t zsúfolásig megtöltő közönségnek.

(ism.) Műsorunkban a csillagászatról, a valóság és a határ kitágításáról és a világban elrejtett szépség megmutatásáról beszélgetünk. Bencze Kovács György kisgyermek kora óta figyelte a világunk határait, a távolságot és a közelséget. Érdekelte a végtelen, annak felfedezése a nagyban és a még nagyobban vagy éppen ugyanazt meglátni a kisebben és még kisebben. Ezek voltak és talán ma is ez az elevenen élő motivációja a fotózásban, képalkotásban.

1.Az olaj ára egyre csökken, az USA-ban már negatív tartományt ért el. 2.A csernobili tiltott övezet területén több hete küzdenek a lángokkal. Továbbra is Kijev magasan a leszennyezettebb levegőjű város a világon, ami a csernobili zónában és a szomszédos Zsitomir megyében kitört tüzekre vezethető vissza . Ennek előzménye a csernobili atomerőmű-baleset, amely 1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. E tényekről beszélget Petz Ernővel, a paksi atomerőmű egykori vezérigazgatójával Pécsi Krisztina. 2. W. Barna Erika kézíráskutató grafológus szakértővel, a CEREG Grafológiai Akadémia vezetőjével a kézírás értékeiről, a kézíráselemzés és a pályaválasztási tanácsadás kapcsolatáról beszélget Sallai Éva.

A téma: Kellér Dezső működése az önkényuralmi rendszerek idején, Pomócsi Bogdányban és a Papa helyezkedik - Salamon Bélával.

Jávor Béla: Szent György napja Szent György napja van, április 24-e, amely mindenhol a világon április 23-ra esik, kivéve nálunk, ahol Szent Adalbert kiszorította, mert nálunk Magyarországon és ahol működött, Közép-Európában az ő vértanúságának napja fontosabb, hiszen a legenda szerint Adalbert keresztelte meg Vajkot Istvánnak s azért számunkra meghatározóbb első királyunk, mint Szent György, akit persze tisztelünk. Ő egy igazi katonaszent, akinek legendája tele van érzelemmel, lovagiassággal. Szent György fiatalember, akit nem lehet nem szeretni, aki nem csak megvéd, de le is győzi a Rosszat s van-e ma nagyobb szükségünk másra, mint arra, aki győzedelmeskedik a Rossz felett. Mi másról is szólhatna ma a jegyzet, mint a Rossz legyőzéséről, amely hetek, sőt hónapok óta minden vágyunk, s ha ebben Szent György segítségünkre tud lenni, akkor fohászkodjunk hozzá, mi mást tehetnénk, az utóbbi időben amúgy is szükséges lett a fohászkodás. A fohászkodás szükséges, de a fohászkodás mellett nem ártana, ha terveznénk is, mert egyszer el fog múlni a Rossz, a sok fohász eredményre vezet és visszatérünk a szokatlanból a megszokott életünkbe és éppen ez a kérdés, ismét a megszokott lesz-e életünk? Mert, ha így lesz, akkor teljesen feleslegesen szenvedtünk most testileg is, meg lelkileg is és akkor teljesen feleslegesen haltak meg százezrek, mert ha nem jutunk előrébb a megszokottnál, akkor semmit se tanultunk, olyanok leszünk, mint a legendás Bourbonok, akikről Talleyrand azt mondta: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Ha visszatérünk eddig megszokott életünkhöz, amit nem felejtettünk el és semmit se tanultunk a ragályból, akkor csupán elvesztegettünk az életünkből pár hónapot. Pedig ez a járvány kiváló tanító lehetne és tanításából most kivételesen nem csak a tizennyolc éveseknek kellene leérettségizni, de mindenkinek. Mi kellene ehhez? Először is fel kellene ismerni, hogy a kór nem véletlenül érte a világot, hanem figyelmeztetésként, hogy nem kellene tovább is úgy élnünk, mint ahogy eddig tettük. Mert talán nem a legfontosabb életszínvonalunk minden évben történő emelése, és hogy a boldog élethez nem kizárólag az anyagi javak útján lehet eljutni, s ha valaki ezt tekinti élete fő céljának, akkor biztos lehet abban, hogy nem leli meg a boldogságát. Talán az sem volna szerencsétlen gondolat, hogy megbecsülésünket az intelligencia mértéke szerint adjuk meg és példaképnek ne a hígagyú, de extrovertált celebeket tegyük meg. Hogy ismerjük fel végre, Európa alapját a zsidó-keresztény identitás teremtette meg, a görög-római kultúrával és művészettel megalapozva. S ha belátnánk ezt, akkor végre felállítanánk Arisztotelész szobrát meg Szókráteszét, mert az ő gondolataik tartják fenn még ma is világunk alapjait és persze Aquinói Szent Tamás és Szent Ágoston gondolatai, akiknek nem létező szobrait gondolatban naponta meg kellene koszorúzzuk és az ismeretlen katona emlékműve mellé fel kellene állítani annak az ismeretlen lángésznek is az emlékművét, aki rájött, hogy az őstulok bordáját meg is lehet sütni, később arra is, hogy a paprikát és paradicsomot hagymával megfőzve egy lecsó nevű csodát kapunk, mert aki egy új ételt fedezett fel, az többet tett az emberiségért, mint aki egy új csillagot lelt az univerzumban. Ha végre rájönnénk, hogy alapvetően három dologgal kellene foglalkoznunk, a teológiával, amely a lélek tudománya, a filozófiával, amely a szellem tudománya és a gasztronómiával, amely a testé. Ha felismernénk, hogy emberi mivoltunk ezen a három szubsztancián nyugszik, a Lélek, a Szellem és a Test hármas egységén, s megpróbálnánk helyes egyensúlyt kialakítani e hármasságban, akkor boldogan élhetnénk, harmóniában. Harmóniában önmagunkkal, harmóniában az Istennel és harmóniában a teremtett világgal. Akkor nem akarnánk magunk alá gyűrni a Földet, nem akarnánk egymást folyamatosan legyőzni és ráébrednénk arra is, hogy a világunkat Valaki megteremtette s ezért fel- és elismernénk, hogy először van a Teremtő és utána vagyunk mi, a teremtettek. Ha mindent úgy akarunk majd folytatni, mint eddig tettük, akkor csak azt mondhatjuk, amit a Prédikátor mondott: - ”Hiábavalóság, csak hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” De akkor fújják majd a harsonákat és kezdik feltörni a pecséteket is, amint az meg vagyon írva.

Hogyan áll az építkezés? Mit láthatunk majd az új múzeum első kiállításán? És: karanténtárgyakat keres a Néprajzi Múzeum. Ezekről a témákról is beszélgetünk a Néprajzi Múzeum főigazgatójával, Dr. Kemecsi Lajossal. (fotó: blogstar)

1.Az olaj ára egyre csökken, az USA-ban már negatív tartományt ért el. 2.A csernobili tiltott övezet területén több hete küzdenek a lángokkal. Továbbra is Kijev magasan a leszennyezettebb levegőjű város a világon, ami a csernobili zónában és a szomszédos Zsitomir megyében kitört tüzekre vezethető vissza . Ennek előzménye a csernobili atomerőmű-baleset, amely 1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. E tényekről beszélget Petz Ernővel, a paksi atomerőmű egykori vezérigazgatójával Pécsi Krisztina. 2. W. Barna Erika kézíráskutató grafológus szakértővel, a CEREG Grafológiai Akadémia vezetőjével a kézírás értékeiről, a kézíráselemzés és a pályaválasztási tanácsadás kapcsolatáról beszélget Sallai Éva.

Talán nem veszik rossz néven, ha péntek esti régizenei félóránk kezdetén egy huszadik századi popzenész gondolatát idézzük. ""Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni."" Habár a megállapítás John Lennontól származik, bízvást adhatnánk a barokk legnagyobb géniusza, Johann Sebastian Bach szájába is. Már csak amiatt is, mert Bach, aki zenéjében szinte mindig Istenhez vagy Istenről beszél, az imádság valamennyi szintjére példát szolgáltat muzsikájában. Hisz a lelkiélet nagymesterei az imádság különféle szintjeit különböztetik meg. A legáltalánosabb esetben az imádság a hívő ember Istenhez forduló beszédmódja. Dicsőítő, engesztelő, hálaadó vagy kérő – ahogyan a katekizmus tanítja. Ám a lelkiéletben előbbre jutott hívő az imádság magasabb szintjeire is eljuthat. Van, hogy saját szavai helyett az imádkozó ember Isten szavait igyekszik meghallani a csönd ölén. Ezt nevezik meditációnak. Az imádság legmagasabb fokán, a kontemplációban még ennél is kivételesebb élményben részesül: ezekben a ritka pillanatokban az ember lelke mintegy az isteni Lélekbe oldódik-oltódik. Már nem az ember beszél Istenhez és nem is Isten szól az emberhez, hanem az imádkozó ember úgy érzi: lelke mintegy a szentháromságos Isten örök belső szeretetáramába nyer bebocsáttatást. Ahogyan az imádságban, a komolyzenében is különféle érzetek, érzületek és spirituális élmények tárulnak föl a hallgató előtt. Bach legnagyobb szerzeményeiről minden túlzás nélkül elmondhatjuk: a legmagasabb rendű istenközelség élményében fürösztik meg a lelket. A hangok bőséges, emelkedett áramlatában a világ legmagasabb rendű struktúrái bontakoznak ki a szemlélő előtt. Különösen igaz ez Bach szólóhangszeres muzsikáira, amelyek bármi egyedi szerzői szándék híján születtek és indulnak a hangok tiszta univerzumának meghódítására. Ma este a szólóhegedűre szerzett 3., E-dúr partitát halljuk a kiváló magyar hegedűművész, Fejes Tamás virtuóz, ugyanakkor elmélyült felvételéről. Az E-dúr partita után Fejes Tamás a 2., d-moll szólószonáta nyitótételét játssza.