Műsorújság

A Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet és negyedéves folyóirata, az Arc és álarc. Beszélgetőtársunk Molnár Márton, a Hamvas Intézet főmunkatársa.

A katolikus egyház fenntartásába kerülhet a következőtanévben a körmendi Kölcsey utcai iskola, valamint a Szentgotthárd és Térsége Általános Iskola és Gimnázium intézményei. A civil közösségek is megmozdultak az adventi időszakban, hogy adományokat gyűjtve segítsenek a rászorulóknak.

Készülnek a karácsonyra a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft. dolgozói, az ünnep díszeit gyártják a műhelyben. Idén elmarad a Fő téri adventi vásár, termékeiket a Kézműves Kuckóban lehet megtalálni. Napelemes rendszerrel és modern klímaberendezésekkel bővült a megyei horgászszövetség vaskeresztesi központja. A járványhelyzet ideje alatt 400 millió forint értékű segélykeretet hozott létre a szombathelyi önkormányzat. Ebből részesülnek átmeneti segélyben azok, akik elveszítették munkájukat, az egyszeri 100 ezer forint juttatásra azok jogosultak, akik regisztráltatták magukat álláskeresőként.

Jávor Béla: Negru „Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve” – írja Mózes a Teremtés könyve második fejezetében. Itt jelenik meg első ízben az emberiség történetében a szó fontossága. Először megteremtette Isten a teremtményt, de annak az lett a neve, amit az ember adott neki. És azóta a név meghatározza azt, akit megnevez. A szavak nagy játékosok, igazából nem is a szavak, hanem az emberek, mert a szó az ember szájában a legveszélyesebb eszköz, a szó fegyver, veszélyesebb, mint egy gépkarabély. A szóval meg lehet sebesíteni, sőt meg is lehet ölni valakit. Emlékezzünk Nemecsek Ernőre, akinek csupa kisbetűvel írták be nevét a gittegylet könyvébe. Akié a szó, azé a hatalom. Emlékezzünk az ötvenes évekre, amikor a proletárdiktatúra eufemisztikus kifejezésekkel a talpáról a feje tetejére állította a fogva tartott országot. Békeharcnak nevezte a szovjet világhegemóniára törekvését, beszolgáltatásnak a padlássöprést, államosításnak az ellenérték nélküli vagyonelkobzást, Télapónak Szent Miklóst, kommunista szombatnak a fizetés nélküli pótmunkát, békekölcsönnek az extra adót. Minden csalás a szavakkal kezdődik, ahogy azt Aesopus már több mint 2000 éve megírta a róka és a holló meséjében, ahogy a róka kiénekli a holló szájából a sajtot. Így van ez a homoszexuális kifejezéssel is, amely a XIX. század második felében született meg Kertbeny Károly író tollából kiszaladva, aki eredetileg nem hallgatott erre a szép magyar névre, hiszen ugyanezeket a betűket felcserélve Karl Maria Benkert néven látta meg Isten napvilágát. Addig a középkortól kezdődően az azonos neműekhez vonzódókat katzéroknak hívták, a homoszexuális és heteroszexuális kifejezést Kertbeny Károly honosította meg, amely homoszexuálisból csinált a magyar nyelv, mintegy magyarra fordítva homokost, akiket a már idézett Mózes óta egészen a XX. századig üldözött és büntetett a mindenkori társadalmi rend, kevés toleranciát mutatva irántuk. A múlt század végén kezdődött e magatartás domesztikációja, nem mással, mint az addigi megnevezés megváltoztatásával. Aki eddig a frivol homokos szóra hallgatott egyszer csak meleg lett. Nem tudható, ki volt az új Ádám, a keresztapa, de végső soron ez az új megnevezés az egyenlítői országokat leszámítva mindenhol kellemes érzeteket keltő fogalom, hiszen a sörön, a boron és a pezsgőn kívül, ami meleg, az kellemes. Új elnevezéssel szólva, ezzel kezdődött az érzékenyítés, magyarul a hozzászoktatás, hisz a szó, a fogalom új elnevezése készítette elő a szóval átnevezett magatartás elfogadtatását. Mára oda jutottunk, hogy a más néven illetjük a férfiak saját nemük iránti vonzódását, (melegek) és másként a nőkét, (leszbosziak), de a nemi rendellenességek között önálló elnevezést kaptak a biszexuálisok, a transzneműek sőt már a queer-ek is. Normatívává vált a PC (píszí) beszéd, amely magyarul politikailag korrektet jelent, de ami ténylegesen azt jelenti, hogy a mainstream vagyis a kisebbség által meghatározott, többséginek kikiáltott álláspontnak megfelelően beszélünk. S ha ennek nem teszel eleget, magad bánod, jó ha csak kiközösítenek, rosszabb esetben egzisztenciádat is elveszted. Erre legeklatánsabb példa a múlt heti futball botrány, amikor a pálya szélén álló, negyedik futballbírót a török csapat segédedzője, egy fekete férfi inzultálta, mire a bíró kihívta a főbírót és megkérte, hogy szankcionálja ezt a segédedzőt. - Melyik az? – kérdezte jóhiszeműen a bíró a pálya szélén tömörülő és izgatott emberekre nézve. - A fekete – felelte a segédbíró, aki történetesen román volt s a román latin nyelv, ezért a válaszában, hogy fekete, úgy hallatszott, hogy negru. Ezt még az afrikai segédedző is megértette, csinált is botrányt, mert négernek hívni valakit akkor sem szabad a PC beszéd szerint, ha ez saját nyelvemen azt jelenti, hogy fekete. A török csapat és a francia csapat fekete játékosai csináltak is botrányt, szó szót követett, majd a két csapat levonult a pályáról és nem játszotta le a meccset. S mindennek oka, hogy a román nyelvben a fekete egyenlő a negru-val. Hogy énekelte Kibédy Ervin a hetvenes években legendás sanzonja refrénjét? - Én nem hiszem, hogy normális vagyok. És ez csak rosszabb lesz.

A marosvásárhelyi születésű világhírű író, Dragomán György néhány esztendeje a közösségi oldalakon megosztja szakácsművészetét. Főzős könyv címen jelentette meg egynémely konyhatitkait. Balla Ferenc érdeklődött a részletek felől.

Szinte teljesen megújult nemrég a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola. Az intézmény 100 millió forintot költhetett a korszerűsítésre. Az elmúlt hetek többségében ugyanakkor sem a diákok, sem a pedagógusok nem élvezhették személyesen a fejlesztéseket, az oktatás ugyanis jórészt most az online térbe költözött. Gulyás Lóránt összeállítása.

A Kossuth Kiadó karácsonyi könyvkínálatáról; A 115 éve született Farkas Ferenc zeneszerzői munkásságáról; valamint az Uránia Nemzeti Filmszínház hétvégi online díszbemutatójáról, Jelenczki István Nem, nem, soha! "Isten az igaz ügyet nem hagyja el" címmel Trianonról készített legújabb dokumentumfilmjéről hallhatnak magazinunkban.

Rendhagyó karácsony, ez jut eszünkbe, amikor az idei járványfertőzéses ünnepre gondolunk. De a karácsonyt kétezer év óta ünnepelték és minden körülmények között, a háború alatt is, sokkal embertelenebb helyzetekben. Tehát most sem lesz másképp. Az ez az ünnep reményt ad, segít átvészelni a nehézségeket, és megtanít az örömökre fókuszálni. Mai adásunkban székesfehérvári lelkipásztorokat kérdeztem, hogyan éljük meg idén ottohonainkban az ünnepet úgy, hogy közelebb kerülhssünk a karácsony valódi üzenetéhez.

A város turisztikai cége január elsején indította el a “Minden napra egy kérdés Szombathelyről” akcióját a közösségi portálon. Ennek a népszerűsége adta az ötletet, hogy az adventi időszakban is játszani hívják az érdeklődőket. A járványhelyzet a turisztikai ágazatot nehéz helyzetbe hozta, ezért ezúttal is csak az online térben irányíthatják rá a figyelmet a település értékeire, látnivalóira. Aki olvasta az év eleje óta tartó Egy perc Szombathely posztjaikat, az bizonyára könnyeben válaszol a kalendáriumi játék kérdéseire is. Megjelent Kövér István nagymonográfiája, amely Vas vármegye Trianon előtti és utáni éveinek történetét dolgozza fel. A hiánypótló 2 kötetes munka a békediktátumhoz vezető utat, és a döntés következményeit egyaránt bemutatja.

Manapság gyakran hallunk a környezettudatos, zöld gondolkodás fontosságáról. De vajon mi köze lehet ennek a színházhoz? Erre keressük a választ a Jövő Nézőiért elnevezésű Zöld Színházi Projekt megálmodójával, Papp Endre színművésszel, a Miskolci Nemzeti Színház társulati tagjával. Energiahatékonyság, hulladékkezelés, újrahasznosítás, szemléletformálás, üzemeltetés, környezettudatosság és egészséges életmód - ezek a fogalmak mind szóba kerülnek, valamint megtudhatjuk azt is, hogy kik is azok a Zöld Nagykövetek... A műsorban elhangzó aláfestő zenéket a Dés András Rangers elnevezésű formáció einschließlich c. albumáról válogattuk, melyet egy erdei tisztáson rögzítettek, s melyben a zenekarvezető kizárólag a természetben fellelhető "ütőhangszereken" (botokkal, levelekkel, kövekkel, vízzel) játszik.

Egy apáca Lengyelországban és egy autógyári munkásból lett bíboros Csehszlovákiában. Rögös utat járnak be az Istenhez vezető úton a '60-as években. Egy játékfilm (Ida) és egy dokumentumfilm (YOLO) foglalkozik életükkel. Paál Gergellyel és Böszörményi Gáborral beszélgetünk filmes magazinunkban.

1.INTERNETBIZTONSÁG SANGOVAL! Magyar nyelvű oktatási anyagokat mutattak be a biztonságos, pozitív és értékes online élmények megteremtéséhez. Az útmutató fordítójával Baracsi Katalin internetjogásszal Pécsi Krisztina beszélget. 2. Karácsony Szendrey Júlia családjában, az ajándékozás szerepe a családban. Gyimesi Emese történész, irodalomtörténész, Szendrey Júlia-kutatóval Sallai Éva beszélget. (fotók: szendreyjuliakutatas.blog.hu)

klasszikust kerestem - azokból az időkből amikor hagyományos értékőrző rendünk még virágzott - amely válasz lehet a mai, a social mediában közölt tiltakozásokra, és azokra a politikai vitákra, amelyekben senki nem akar megoldani semmiféle problémát, csak azt demonstrálja, hogy ő tudna megoldást, és jóindulatú...

Jávor Béla: Negru „Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve” – írja Mózes a Teremtés könyve második fejezetében. Itt jelenik meg első ízben az emberiség történetében a szó fontossága. Először megteremtette Isten a teremtményt, de annak az lett a neve, amit az ember adott neki. És azóta a név meghatározza azt, akit megnevez. A szavak nagy játékosok, igazából nem is a szavak, hanem az emberek, mert a szó az ember szájában a legveszélyesebb eszköz, a szó fegyver, veszélyesebb, mint egy gépkarabély. A szóval meg lehet sebesíteni, sőt meg is lehet ölni valakit. Emlékezzünk Nemecsek Ernőre, akinek csupa kisbetűvel írták be nevét a gittegylet könyvébe. Akié a szó, azé a hatalom. Emlékezzünk az ötvenes évekre, amikor a proletárdiktatúra eufemisztikus kifejezésekkel a talpáról a feje tetejére állította a fogva tartott országot. Békeharcnak nevezte a szovjet világhegemóniára törekvését, beszolgáltatásnak a padlássöprést, államosításnak az ellenérték nélküli vagyonelkobzást, Télapónak Szent Miklóst, kommunista szombatnak a fizetés nélküli pótmunkát, békekölcsönnek az extra adót. Minden csalás a szavakkal kezdődik, ahogy azt Aesopus már több mint 2000 éve megírta a róka és a holló meséjében, ahogy a róka kiénekli a holló szájából a sajtot. Így van ez a homoszexuális kifejezéssel is, amely a XIX. század második felében született meg Kertbeny Károly író tollából kiszaladva, aki eredetileg nem hallgatott erre a szép magyar névre, hiszen ugyanezeket a betűket felcserélve Karl Maria Benkert néven látta meg Isten napvilágát. Addig a középkortól kezdődően az azonos neműekhez vonzódókat katzéroknak hívták, a homoszexuális és heteroszexuális kifejezést Kertbeny Károly honosította meg, amely homoszexuálisból csinált a magyar nyelv, mintegy magyarra fordítva homokost, akiket a már idézett Mózes óta egészen a XX. századig üldözött és büntetett a mindenkori társadalmi rend, kevés toleranciát mutatva irántuk. A múlt század végén kezdődött e magatartás domesztikációja, nem mással, mint az addigi megnevezés megváltoztatásával. Aki eddig a frivol homokos szóra hallgatott egyszer csak meleg lett. Nem tudható, ki volt az új Ádám, a keresztapa, de végső soron ez az új megnevezés az egyenlítői országokat leszámítva mindenhol kellemes érzeteket keltő fogalom, hiszen a sörön, a boron és a pezsgőn kívül, ami meleg, az kellemes. Új elnevezéssel szólva, ezzel kezdődött az érzékenyítés, magyarul a hozzászoktatás, hisz a szó, a fogalom új elnevezése készítette elő a szóval átnevezett magatartás elfogadtatását. Mára oda jutottunk, hogy a más néven illetjük a férfiak saját nemük iránti vonzódását, (melegek) és másként a nőkét, (leszbosziak), de a nemi rendellenességek között önálló elnevezést kaptak a biszexuálisok, a transzneműek sőt már a queer-ek is. Normatívává vált a PC (píszí) beszéd, amely magyarul politikailag korrektet jelent, de ami ténylegesen azt jelenti, hogy a mainstream vagyis a kisebbség által meghatározott, többséginek kikiáltott álláspontnak megfelelően beszélünk. S ha ennek nem teszel eleget, magad bánod, jó ha csak kiközösítenek, rosszabb esetben egzisztenciádat is elveszted. Erre legeklatánsabb példa a múlt heti futball botrány, amikor a pálya szélén álló, negyedik futballbírót a török csapat segédedzője, egy fekete férfi inzultálta, mire a bíró kihívta a főbírót és megkérte, hogy szankcionálja ezt a segédedzőt. - Melyik az? – kérdezte jóhiszeműen a bíró a pálya szélén tömörülő és izgatott emberekre nézve. - A fekete – felelte a segédbíró, aki történetesen román volt s a román latin nyelv, ezért a válaszában, hogy fekete, úgy hallatszott, hogy negru. Ezt még az afrikai segédedző is megértette, csinált is botrányt, mert négernek hívni valakit akkor sem szabad a PC beszéd szerint, ha ez saját nyelvemen azt jelenti, hogy fekete. A török csapat és a francia csapat fekete játékosai csináltak is botrányt, szó szót követett, majd a két csapat levonult a pályáról és nem játszotta le a meccset. S mindennek oka, hogy a román nyelvben a fekete egyenlő a negru-val. Hogy énekelte Kibédy Ervin a hetvenes években legendás sanzonja refrénjét? - Én nem hiszem, hogy normális vagyok. És ez csak rosszabb lesz.

A Kossuth Kiadó karácsonyi könyvkínálatáról; A 115 éve született Farkas Ferenc zeneszerzői munkásságáról; valamint az Uránia Nemzeti Filmszínház hétvégi online díszbemutatójáról, Jelenczki István Nem, nem, soha! "Isten az igaz ügyet nem hagyja el" címmel Trianonról készített legújabb dokumentumfilmjéről hallhatnak magazinunkban.

1.INTERNETBIZTONSÁG SANGOVAL! Magyar nyelvű oktatási anyagokat mutattak be a biztonságos, pozitív és értékes online élmények megteremtéséhez. Az útmutató fordítójával Baracsi Katalin internetjogásszal Pécsi Krisztina beszélget. 2. Karácsony Szendrey Júlia családjában, az ajándékozás szerepe a családban. Gyimesi Emese történész, irodalomtörténész, Szendrey Júlia-kutatóval Sallai Éva beszélget. (fotók: szendreyjuliakutatas.blog.hu)

Megesik a történelem során, hogy egy-egy jeles alkotó emlékezetét csupán egyetlen műve tartja életben az utókor szemében. Rejtélyes okokból. Hisz – példának okáért – az 1663 és 1706 között élt Johann Pachelbel egyetlen kamarazenei alkotása sem marad mögötte máig világhírű Kánonjának. Pachelbel korának megbecsült zeneszerzője, a nürnbergi Szent Sebaldus templom orgonistája volt. Balszerencséje, hogy példaképe és legnagyobb követője is egy-egy óriás volt: Frescobaldi és Bach. Szülővárosában, Nürnbergben sajátította el a kompozíció alapszabályait. Bécsi működése során megismerkedett az olaszok stílusával. Közép-Németországban – Eisenachban és Erfurtban - szerzett alkotásai jelentékeny hatással voltak Bach művészetére. Pachelbel tehát afféle közvetítő gyanánt szerepel a zenetörténeti stúdiumokban. Hogy ázsióját némiképp rehabilitálják, a Londoni Barokk Együttes kiváló muzsikusai lemezre játszották Pachelbel 4, 5 és 6 szólamú, meghitt kamaradarabjait. Fogadják őket szeretettel!