Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: A kezdet
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. Ez a Biblia első könyvének első mondata, amely példabeszédben tudatosítja bennünk, hogy először volt a Semmi és Isten teremtette a Valamit. Isten akarata volt az Ős ok, s hogy ma áll az Univerzum, ez ennek a kezdetnek köszönhető. Az a Kezdet volt mindennek a kezdete.
Ma 2021. január elseje van, az új év kezdete, de nemcsak az új évé, hanem e század harmadik évtizedének is a kezdete. Julius Caesar előtt a római naptár csak tíz hónapból állt és az első hónap március volt, ezt változtatta meg 2066 éve Julius Caesar, s Gergely pápa kis javításával ezt használjuk a mai napig. Ma tehát elkezdődik egy új év, egy új évtized, mely beosztja életünket, megteremti számunkra az Idő kereteit.
Minden út az első lépéssel kezdődik, s mindig kell lennie valakinek, aki az első lépést megteszi. Amikor Álmos és társai elindultak nyugat felé, hogy majdan megérkezzenek a Kárpát-medencébe, még fogalmuk sem volt, hogy ők most indulnak hont foglalni, mint ahogy mi sem emlékszünk életünk második évének arra a napjára, amikor felálltunk és némi bizonytalansággal megtettük első lépésünket. Mint ahogy arra sem emlékszem, amikor ott Baján hetven éve a jó meleg anyaméhből kikerülvén erre a hideg és túl fényes világra beszívtam tüdőmbe az első korty éltető levegőt. Az volt a kezdet, az életem kezdete? Dehogy, hiszen kilenc hónappal korábban kezdtem élni anyám méhében, amikor még nem is tudtam róla, hogy élek, de már éltem, s ha szellemem erről még nem is tudott, ha testem nem is volt még emberi test, de a lelkem már megvolt. Akkor, kilenc hónappal születésem előtt már megkezdődött az életem.
A leghosszabb regény is az első mondattal kezdődik. „Mélységesen mély a múltnak kútja” – kezdi regény tetralógiáját Thomas Mann, hogy utána több ezer mondatban mesélje el József és testvérei bibliai történetét. A világbajnoki döntő futballmeccs is kezdőrúgással indul. Az a bizonyos március 15-ike is azzal kezdődött, hogy előző nap Petőfi Sándor megírta a Nemzeti dalt. Kolumbusz Kristóf is csak azért tudta felfedezni Amerikát, mert három hajójával 1492 augusztus 3-án elindult Palos kikötőjéből s ezzel kezdetét vette az emberiség egyik igazán nagy kalandja.
Emlékszem, miként álltam kortársaim gyűrűjében, kissé elveszettnek érezve magam 1956 szeptember 1-én a Margit körúti, (akkor még Mártírok útjai) iskola udvarán s bizonyára nem tudtam, hogy ez a nap hosszú, tizenhét évig tartó tanulmányaim első napja. Akkor még sok gyerek született e hazában, álltunk ott legalább hatvanan, fogtuk a kezünkben az ajándékba kapott piros és kék végű színes ceruzát a hozzáfűzött egy szál szegfűvel. Vajon mivé lettek akkori évfolyamtársaim, akiknek ugyanaznap volt az a kezdet?
S amikor Rákóczi Ferenc 1703 július 14-én Tiszabecsnél átlépte a Tiszát és megnyerte a kurucok első csatáját, bizton nem tudta, hogy egy nyolc évig tartó szabadságharcot kezdett meg, mert néha fogalmunk sincs arról, hogy valamit elkezdünk, mert hisz előre nem is sejtjük a folytatást. Neil Armstrong viszont pontosan tudta, amikor első emberként a Holdra lépett, hogy ez ott az emberiség újabb, nagy kezdete, s nem véletlenül mondta: Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiség számára”.
Az utóbbi időben nem jó irányba megy az emberiség útja, újabb és újabb törekvések, irányzatok, ideológiák kezdődnek, mely újabb és újabb kezdetek nem ígérnek sok jót, s ha ma nem január elseje lenne, minden okom meglenne rá, hogy depressziót sugalljon e jegyzet vége. Mégis, ahogy József Attila írta: „Mégis, magyarnak számkivetve / Lelkem sikoltva megriad”, hisz mi mást tehetne a mai ember a mai világban, de ma sem gondolhatunk mást, mint kilencven éve írta a költő: „Édes hazám fogadj szívedbe / Hadd legyek hűséges fiad”.
Ehhez az első lépést ma, január elsején kell megtenni. Amíg nem késő.
