Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: A bíráskodásról
Teenager koromban két évig vízilabdáztam a Margitszigeten az azóta megboldogult Csepel Autó klub serdülő csapatában. Komoly nyomot nem hagytam a sportág történelmében, 16 évesen abba is hagytam, mert rövidlátásom annyira romlott, hogy szemüveg nélkül még egy tízméteres passz sem sikerült, s akkor még serdülő sportolóknak nem volt kontaktlencséjük. Azóta is lelkes drukkere vagyok a vízilabdának, bár családomban nincs folytatás, egyik unokám teniszezik és focizik, a másik kosárlabdázik. Én már kellő bölcsességet szerezve megállapítottam, hogy csak olyan sportágat szabad választani, ahol nincs bíró, vagy szerepe jelentéktelen, mint például az úszásban, futásban vagy a teniszben. Kifejezetten szerencsétleneknek tartom a pontozóbírákra épülő sportágakat, mint a tornát vagy a műkorcsolyát.
Most éppen a két kínai származású magyar gyorskorcsolyázó, a Liu fivérek egyikét érte utol a bíráskodás réme, a téli olimpia 1000 méteres távján, amikor a már a megismételt futamban az első helyen beérkezett idősebbik Liu fivért leléptette a bírákból álló zsűri szabálytalanság miatt. Kétség kívül a célba éréskor a magyar és a kínai versenyző egy másik sportág, a birkózás elemeit is átvitte a gyorskorcsolyázásba, a kínai átölelte és visszahúzta a mi Sándorunkat, aki viszont le akarta testéről fejteni a kínai karjait. Mindketten szabálytalanok voltak, ezért vagy egyiket sem vagy mindkettőt le kellett volna léptetni, de nem, vakulj magyar, csak minket ért ez az ítélet s veszett el az olimpiai aranyérem Liu Shaolin Sándor és Magyarország számára.
A bíró negatív beavatkozásának két alaptípusa van, az egyik a tévedés, amikor jóhiszemű bíránk melléfog és ezzel egy ember életét teszi tönkre, ez a ritkább gyakoriságú viselkedésforma, elvégre az olimpián vezető bírák már elég felkészült, rutinos rókák. A másik és vélem a gyakoribb, a rosszhiszemű, korrupt bíró, aki azért ítélkezik úgy, ahogy, mert célja van, az egyik fél elveszejtése, a másik preferálása. Olvasom, hogy a pekingi olimpián elég gyakran lejt a pálya a kínai versenyzőknek s ennek lett áldozata Sándorunk is.
Bírónak lenni – és nincs ez másként a bíróságokon sem - magasztos poszt, igazságot tenni vitatkozó felek között szép és erkölcsileg nemes cselekedet, ameddig a bíró függetlensége evidencia lenne. De sokszor nem az, így volt ez a pártállamban és sajnos sokszor így van ma is. Az olyan öreg, rutinos ügyvéd, mint én, aki már éppen 50 éve koptatom a tárgyalótermek küszöbét, sokszor pontosan látom, hogy a bíró nem akar objektív lenni, nem akarja az igazságot. A motivációt persze nem tudom, csak az eredményt, mint, ahogy most hétfőn is világos volt számomra, hogy a mi magyar versenyzőnk – bár félig ő is kínai - semmiképpen sem csúszhat be előbb a pekingi célba, mint egész kínai ellenfele. Sajnálatos, de a pekingi bírák elvették magyar barátunk örömét, elvették a tiszta versenyzésbe vetett hitét és elvették ismét a tiszta bíráskodásba vetett reményeinket.
Mint ahogy éppen most készülnek elvenni az április 3-án tartandó, magyar gyorskorcsolya bajnokság tisztaságába vetett hitünket. Európa örültebb és sunyibb fele ideküldi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, rövidítve az EBESZ küldöttségét, legyen szíves bíró lenni a magyar választások tisztaságát illetően. Mintha a bírót a felperes küldhetné ki a perben. Ez a baloldali gesztus egyértelműen előre vetíti, hogy a magyar ellenzék és európai hátországa nem hisz abban, hogy megnyerheti a parlamenti választásokat, ezért taktikát váltott és arra játszik, hogy azért fog veszíteni, mert a kormány elcsalja a választásokat, s ezt fogja majd megállapítani az EBESZ. Készüljünk fel e prekoncepció baloldali megvalósítására és a vele járó polgárháborús állapotra. Lesz itt majd a kormány fasiszta, autokratikus, csaló és minden, amit e kiküldött bírák majd felsorolnak, új választásokat, Magyarország elmarasztalását követelve. Lassan már kibontakoznak az április 3-ikát követő napok várható történései. Ahogy Liu Shaolin Sándort, úgy Magyarországot is diszkvalifikálni akarják azok a versenybírák, akik csak eszközök az olimpiai játékok rendezői kezében.
Jelen jegyzetemet azon tisztességes bíróknak ajánlom, akik becsülettel végzik nehéz munkájukat.
Vannak még ilyenek és kívánom, legyenek is!
