Műsorújság

245 évvel ezelőtt, 1777. augusztus 20-án iktatták be püspöki hivatalába Szily Jánost, a Szombathelyi Egyházmegye első püspökét. A fiatal főpásztort páratlan alkotó erő és rendkívüli munkabírás jellemezte. Elképzelései és tevékenysége nyomán formálódott a barokk Szombathely.

Háromnegyed évszázada hirdette meg Mindszenty bíboros a Boldogasszony évét, melyben ő maga vezette a százezer férfi zarándoklatát a városmajori templomtól Máriaremetére. Szombaton, szeptember 17-én ugyanezen az útvonalon gyalogos zarándoklat indul, melyre mindenkit várnak, hogy együtt imádkozzunk az ismét békétlen világért, a háború-fenyegette Európáért valamint hazánk békéjéért, egységéért, lelki megújulásáért. A hetvenöt éves évfordulón különleges, imádságos délutáni programra is sor kerül, benne a gyönyörűen felújított kegykép megáldásával, közös öröménekléssel , gyerek-bábelőadásokkal, beszélgetéssel a csodákról és személyes, közbenjáró imával. A mai magvetésben hallanak továbbá a Mindszenty-alapítvány tevékenységéről, a 17-i zarándoknap programját felkaroló Budapest Tuning pályázatról, a Máriaremetei kegyhely történetéről és az Ars Sacra keretében meghirdetett másnapi előadásról, amelyben Mindszenty bíboros anya-eszménye és a Thomas Mann-nál jelentkező anya-szimbólum jelenik meg. Először Mindszenty József imádságát hallhatjuk. Akinek a hangján az ima megszólal, nem más, mint Mészáros István professzor, neveléstörténész, Mindszenty-kutató, akinek tiszteletére szeptember 15-én 11 órakor emléktáblát avatnak a Csaba utca 8-as számú ház falán. Ezt a táblát a 17-én, szombaton a zarándoklat indulása előtt, reggel fél 8-kor Cserháti Ferenc püspök rövid ünnepség keretében megáldja. Monostori László atya a békéért való imádságról beszél, majd Esterházy László protonotárius, kanonok, pápai káplán meséli el a Máriaremetei kegykép és a Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom történetét. Kovács Gergely posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője a délutáni lelki programról beszél, valamint a Budapest Tuning pályázatról, amelyet a Budapest Brand írt ki. Faix Csaba vezérigazgató elmondja, mi keltette fel a figyelmüket ebben a szeptember 17-i zarándoknapban? A Mindszenty Alapítvány munkatársa, Nagy Brigitta a Novénáról és más kiadványokról is beszél, melyeket megtalálnak 17-én, szombaton Máriaremetén, a kegyhely kertjében, az alapítvány sátrában. Liszkai Tamás atya hívja önöket 18-án, vasárnap 19 órára a kispesti művelődési központba a Mindszenty József/Thomas Mann: Anyácska – Mammula című előadásra.

Zenei szerkesztő: Peresztegi Attila

Szily János, a Szombathelyi Egyházmegye első püspöke hatalmas lendülettel fogott neki feladatainak – az egyházmegye megszervezése, a plébános-utánpótlás biztosítása és a püspöki székhely kiépítése egyaránt fontos volt számára. Nagyszabású építkezésekbe kezdett: hivatali ideje alatt készült el a papi szeminárium, a püspöki palota, megalapította a Királyi Líceumot és nevéhez fűződik Szombathely első könyvnyomdájának elindítása. Az ő kezdeményezésére épült meg a ma is álló székesegyház, amelynek teljes elkészültét azonban már nem érte meg.

Molnár Enikő színész és drámapedagógus mesél hivatásáról, színdarabjairól és egyik saját projektjéről is a Matildról.

Ezek közül az egyik Gorbacsov személye volt” – közölte Facebook-bejegyzésében a magyar kormányfő. A történelmi tanulságok kedvéért visszatérünk 1952-be. Azokba az időkbe,amikor az író, Márai Sándor körülnézett, és megpróbálta leírni azt a történelmi helyzetet, azt a berendezkedést, amit utóbb éppen Gorbacsov tevékenységének köszönhetően sikerült meghaladnunk. Ha az egykori helyzetértékelést olvassuk, a végén, a szovjet berendezkedés mellett érvelő vitapartnerek technikájában fel fog tűnni az a módszer, amivel manapság is találkozunk, például amikor Annalena Baerbock német külügyminiszter arról szónokol, hogy Ukrajnát akkor is támogatni kell, ha az őt megválasztók más megoldást akarnak, és ráfizetnek erre a támogatásra. A Forradalom előérzete című gyüjteményes kötetből 1952-ből – felidézzük mit tapasztalt 1952-ben ebben a vitában Márai Sándor... A Die Welt arról számolt be,hogy Ausztriában már nincsenek egyértelmű többségben az Oroszországgal szembeni szankciók támogatói, és ez a tendencia a tél közeledtével folytatódhat. Ezért is figyelhetjük meg, hogy az osztrák kancellár a növekvő energiaszámlák miatt már kritikusabban áll a Brüsszel által kikényszerített szankciókhoz. Európa-szerte adódnak már jelei annak, hogy az erényfitogtató szankciók következtében drasztikusan megdráguló energiaárak miatt tömeges elégedetlenségi hullámok fognak kibontakozni, ám ezek elsősorban a regnáló kormányok leváltását fogják megcélozni.

Sőt, az 1938-as első bécsi döntés után sem költözött a visszacsatolt területre, maradt a határon túl rekedt magyarok szószólója. Nem szavazta meg a szlovák parlament által meghozott zsidótörvényeket. „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta. Börtönben halt meg Csehszlovákiában, ahol háborús bűnösként tartották számon a II. világháború után, és ez így van a mai napig a csehszlovák utódállamokban. Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont mára a felvidéki magyarság egyik fontos helyszíne lett, ahol végső nyugalomra helyezésének ötödik évfordulóján – mint minden évben – zarándoklatot tartanak. Műsorunk vendége Molnár Imre történész. fotó: wikipedia.org

Vendégünk a szerző, Lóránt Károly közgazdász.

Zenei szerkesztő: Peresztegi Attila

Az olvasóközönség eddig jobbára sikert aratott német fordításaiból ismerheti az írót. Hazai bestseller lett Albert Speer és Leni Riefenstahl emlékiratainak magyarítása. A korábban novellákkal jelentkezett szerző - pályatársai és saját véleménye szerint is - élete fő művét publikálta a közelmúltban. Egyszerre memoár és fejlődésregény a könyve, emléket állít benne magának és családjának, elmeséli a tündöklő ifjúságot és az azt körülvevő Kádár-korszakot, ahogyan ő látta és tapasztalta. Nyelvészkedő, történelmi-filozófiai érdeklődésű honfitársunk igen sokat utazott és rendszerint nem egyedül, számos emlékezetes szerelme volt a nagyvilágban. De mindig hazajött. Jó néhány nyelven beszél és olvas, ám az anyanyelvéhez a leghűségesebb.

Sőt, az 1938-as első bécsi döntés után sem költözött a visszacsatolt területre, maradt a határon túl rekedt magyarok szószólója. Nem szavazta meg a szlovák parlament által meghozott zsidótörvényeket. „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta. Börtönben halt meg Csehszlovákiában, ahol háborús bűnösként tartották számon a II. világháború után, és ez így van a mai napig a csehszlovák utódállamokban. Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont mára a felvidéki magyarság egyik fontos helyszíne lett, ahol végső nyugalomra helyezésének ötödik évfordulóján – mint minden évben – zarándoklatot tartanak. Műsorunk vendége Molnár Imre történész. fotó: wikipedia.org

Vendégünk a szerző, Lóránt Károly közgazdász.

Igazi különlegesség: Weiner Leó 1918-ban keletkezett 2., fisz-moll hegedű-zongoraszonátája vár ránk a Zenei Kincsestárban a professzorként és koncertmuzsikusként egyaránt világszerte számon tartott Terebesi György és Marie Fabi nagyszerű fölvételéről. Weiner öt évi hallgatás után első ízben szólalt meg ebben a szonátában, és elnémulását nem csupán a világégés magyarázza. Az érlelődés évei voltak ezek a komponista számára, aki úgy érezte: Bartók és Kodály követése helyett meg kell találnia a saját útját, amely kevésbé radikálisan szakít a későromantika zenei felfogásával, sőt bizonyos értelemben azt élteti tovább. Egyes elemzők épp emiatt César Franck hatását érzékelik a műben, amely azonban jól fölismerhetően magyar karakterű – elég csak a Larghetto népzenei ihletettségére vagy a zárótételben megjelenő verbunkosra utalnunk.