1. A Zenei Kincsestárban ma két világhírű hegedűművész világhírű közös felvételéről játszunk le Önöknek két szépséges Mozart-tételt: Itzak Perlman és Pinchas Zuckerman az Esz-dúr sinfonia concertante és a C-dúr kettős versenymű lassú tételét játssza.
Mozart nem nevezhető érzelmes komponistának: híres az emberi érzések természetes egyensúlyáról. A hamarosan fölcsendülő Andante mégis a zeneirodalom egyik legszebb dallama; elégikus cantabile a 364. Köchel-számú szimfónia concertantéból. Mozart párizsi utazásából hazatérve, 1779 nyarán komponálja a művet, amely a két szólóhangszer és a zenekar polifonikus párbeszédében némileg eltér a versenyművek addigi szerkezetétől: a szólók és a zenekari megszólalások kevésbé különülnek el, és a csillogó virtuozitás megalapozójának szerepéből Mozart zenekara itt a drámai, szimfonikus gondolat egyenrangú kifejezőjévé lép elő. Annak is tanúsága a mű, hogyan tanul egy zseni a pályatársaktól: a darab az úgynevezett mannheimi iskola kompozíciós tanulságainak megismeréséről árulkodik, például a zenekari crescendo, azaz dinamikus fokozás bravúros alkalmazásakor. A felcsendülő világhíres felvételen Itzak Perlman és Pinchas Zuckerman mellett az Izraeli Filharmonikus Zenekar játszik, Zubin Mehta vezényletével.
2. A C-dúr, 190-es Köchel-számú versenymű születésének ideje bizonytalan. Mozart ugyan 1774-es, salzburgi keltezést tüntet fel a két hegedűre komponált concertone kéziratán, ám feltételezhető, hogy az időpont az újdonságokért rajongó közönség lelkesedésének növelését célzó szerzői marketingfogás, és egy korábbi művel van dolgunk. Az mindenesetre bizonyos, hogy a fiatal Mozart itáliai útja hatása alatt komponálja a szokatlan műfajú versenyt –a concertone hosszabb concertot jelentett-, és a késő barokk concerto grosso formája lebeg a szemei előtt.
A mű hangvétele mindenesetre a salzburgi szimfóniák és szonáták bájos érzelmességét idézi, Andante Graziosoja ezúttal Itzak Perlman, Pinchas Zuckerman, és a Zubin Mehta vezényelte Izraeli Filharmonikusok előadásában csendül fel.
