1. Giacomo Rossini minden idők egyik legnépszerűbb operaszerzője, aki vérbeli színházi emberként – szórakoztatni akart igényes muzsikájával. Slágeroperáinak nyitányai mindmegannyi bravúros tűzijátékként felcsillámló zenei tréfa; szerzőjük egyforma könnyedséggel kezeli a színpadi alakok sorsát és mestersége fogásait. Elsőként hallgassuk meg a legismertebb Rossini-opera, a Sevillai borbély nyitányát. A Beaumarchais-színdarabot (bómarsé) ugyan korábban már Mozart és Paisiello is feldolgozta, de Rossinit ez a tény nem sújtotta le túlságosan – sőt, a rossz nyelvek szerint briliáns Mozart-hamisítványt vetett a kottapapírra… A Royal Filharmonikusokat Evelino Pido vezényli.
-----
2. Bár A selyemlétra nyitánya az emelkedett operák hangvételével veszi kezdetét, a lepel hamarosan lehull, és máris egy egyfelvonásos zenei farce (fársz), azaz tréfa színhelyén vagyunk: bizonyos Giulia nevezetű hősnő ablaka alatt, amely ablakba egyre több alak kapaszkodik fel akarva-vagy akaratlanul.
-----
3. Az Egy olasz nő Algírban című operát, amely Rossini első komikus remekműve, 1813-ban mutatták be Velencében. Kétségtelen, hogy az egzotikus szcenírozás érdekében Rossini nem söpri a szőnyeg alá a Szöktetés a szerájból zenei tanulságait, de ez szinte érthető: a darab Isabella névre hallgató hősnője az algíri bég fogságában sínylődő szerelmese felkutatása során keleti kalandokba – és téves szerelmekbe esik…
-----
4. Bruschino (bruszkínó) urat álarcok és szerepcsere bevetésével csalják lépre a róla szóló opera ifjú szerelmesei. Az alaphelyzet akár elszomorító is lehetne, de Rossini zenei humora mindent meg- és felold. A Royal Filharmonikus Zenekar élén Evelino Pido.
