Zenei kincsestár

Shakespeare-nek, minden idők legnagyobb színházi ezermesterének aktualitása drámái adaptációinak számával könnyen igazolható. Az pedig önmagában is figyelemre méltó, hogy a reneszánsz költő képzeletében szövődött sorsok milyen lázba tudták hozni a romantika mestereit - gondoljunk csak a Verdi-operákra, mint a Machbeth vagy az Otello, Mendelssohn Szentivánéji álom-szvitjére és Pjotr Csajkovszkijra, aki a Hamlet és a Rómeó és Júlia mellett a kései Shakespeare-drámát, A vihart is szimfonikus fantáziává komponálta, egyik legerőteljesebb, drámai és modern erejű muzsikájával. A vihar egy szigeten játszódik, ahol a trónjától megfosztott Prospero és lánya, Miranda él, elzárva a világtól. Prospero varázserők birtokában hatalmában tartja az életüket övező tengert, amely egy bárka fedélzetén száműzöttségük okozóját, pártütő testvérét hányja-veti hullámain, lét és megmaradás között. Szembeötlő, hogy a hatalmától megfosztott varázsló-király ősképével állunk szemben a shakespeare-i játékban, amely –mint Mozart Varázsfuvolája- Prospero női ellenlábasát, Sycorax boszorkányt teszi meg minden bajok eredetének. S felbukkan a fontosabb, egyetemes érvényű párhuzam is: az igazi tudás aszkézisének szerepe, amely az elveszített hercegségnél értékesebb birodalom tagjává teszi a beavatottat, aki a játék végén nagylelkűen feloldja az üldözőit sújtó átkot. Azt mondhatni: az eredet keresésének képe, az emlékezet mitológiája A vihar, és ezzel a romantikus érdeklődés és tematika legközepébe érkeztünk. Csajkovszkij kezét Shakespeare legérettebb sorai vezették, mint a románctémánál bizonyára Miranda ártatlanul szenvedélyes szavai - Babits fordítása szerint -: "nem merem/ Ajálni, amit adni vágyom és / Elvenni, ami nélkül meghalok." Vagy Prospero romantikus lélek számára oly rokonlelkű sorai: „Olyan szövetből/ Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk / Álomba van kerítve. Az irodalomtörténet cselekményszegény filozofikumában látja A vihar modernségét. Ám ha a darab előtörténetére gondolunk, úgy is fogalmazhatunk: az antik és a középkori hősökkel ellentétben Prospero tudja, hogy léte - amelybe mesterként; vezetőként avatja be leányát - egy megélt, sorsszerű fejlődés eredménye annak feladatával, hogy emlékeit: jót és rosszat az ember a saját történetébe illesszen. Csajkovszkij erőteljes, megindító muzsikájából az újkori ember eme jellegzetes, felemelő tragikuma érinti meg a hallgatót. A Chicagoi Szimfonikusokat Claudio Abbado vezényli.