Manuel de Falla, a XX. századi spanyol muzsika megteremtője 1911 és 1915 között komponálta az Éj spanyol kertekben című, három tételes szimfonikus impressziót. A szerző –túl a La vida breve című fiatalkori opera kirobbanó sikerén- gyümölcsöző éveket tölt a párizsi művészvilágban: Debussy, Ravel, Albeniz és Dukas barátjaként a francia impresszionista hagyomány és a korszakban oly népszerű spanyol folklór birtokában kölcsönösen termékeny hatást gyakorolnak a formálódóban lévő modern szimfonikus hangzásra. De Falla eredetileg szóló zongoradarabban gondolkodik – Debussy hatása alatt álmodik a misztikus mediterrán éj zenei tablójáról. Mint maga írja: érzéseket és indulatokat kiváltó muzsikát, nem pedig ábrázoló jellegű programzenét kíván komponálni. Szerencsére a végleges műben páratlanul finoman hangszerelt szimfonikus zenekar is a rendelkezésére áll, amelynek differenciált, szövevényes megszólalásából a zongoraszóló hol buja csörgedezéssel bukkan elő, hol evokatív, indulatos kitörésekkel ragadja magához a szót. A spanyol kertek éjszakája ugyanis csábítóan kétarcú: éteri, tündéries csillogását néhol rapszodikus elragadtatások törik át – követve mintegy a rézfúvósok és az üstdob feszültségteli jóslatait. A második tétel táncütemében az andalúz folklór hatásaira ismerünk, a concertáló zongora és zenekar szinte a viadalok feszült atmoszféráját idézi, mígnem az elcsendesülő spanyol kertekre újra lehull a lomha álomszerűség leple. ---
A Saint Martin In The Fields Kamarazenekart Sir Neville Marriner vezényli, a brilliáns zongoraszólamot Tzimon Barto játssza.
