Zenei kincsestár

1. Kedves Hallgatóink! Tartsanak velünk a Zenei Kincsestár félórájában, könnyed operaslágerek közé! Aligha találnánk zeneszerzőt, akinek alakja és szerzeményei jobban illenének az Újév első napjaihoz, mint az olasz Giacomo Rossini figurája. A „pesarói hattyú” – már Rossini közkeletű beceneve is úgy cseng, mint valami gasztronómiai költemény elnevezése, és mi tagadás: élete első részében megalkotott, 39 operáját hasonló élethabzsolással szerezte, mint amilyen életművészettel szentelte hátralévő éveit az evés és ivás örömeinek. Atyja toronykikiáltó városi trombitás és színházi kürtös, anyja varróleányból lett utazó énekesnő volt – Rossini hát a kellős közepébe csöppent a könnyed olasz vígopera világának. Tehetsége alkalmassá tette arra, hogy szakadatlanul ontsa magából a briliáns operákat – ezek, nem lévén nehéz, soká érlelt óborok, legjobban talán az újévi italhoz, a pezsgőhöz hasonlatosak: gyöngyözőek, habzók és kacagók. Elsőként az 1813-ban, a velencei La Fenicében bemutatott Tankréd nyitánya szólal meg. A St. Martin in the Fields Kamarazenekar élén Sir Neville Marriner.

2. Nápolyban, 1819-ben mutatták be a Walter Scott nyomán komponált A tó asszonya című Rossini-operát, amelyből most Cecilia Bartoli villantja föl a Rossini későbbi felesége, Isabella Colbran számára írott bravúros koloratúrákat. Kíséretében a Fenice Színház Ének- és Zenekara, vezényel: Ion Marin.

3. Következzék most egy parádés együttes Az olasz nő Algírban című könnyed remeklésből. Rossini ezt ugyancsak Velence számára írta, a Tankréd évében, 1813-ban: a Mesternek állítólag két hét is elég volt egy-egy opera megkomponálásához! A szerájban játszódó szerelmi csikicsuki ugyancsak Rossini tollára termett: a benne szereplő bejnek a zárójelenetben egyéb dolga sincs, mint falatozni és - iddogálni. Most a címben szereplő olasz hölgy, Isabella következik: Marilyn Horne partnerei Nicola Zaccaria, a Prágai Filharmonikus Kórus és az I Solisti Veneti, Claudio Scimone vezényletével.

4. Erzsébet, Anglia királynője 1815-ben, Nápolyban lépett színpadra Rossini hangjaira. Mi tagadás, a Tudor-ház komor díszletei közt zajló cselekmény a derűs végkifejlet ellenére sem nevezhető habkönnyű bohózatnak. Rossini azonban –mint azt Montserrat Caballé, az Ambrosian Singers, a Londoni Szimfonikusok és Gianfranco Masini felvétele hamarosan bizonyítja- a legjobb akarattal sem volt képes súlyos zenedrámát kerekíteni a történetből.

5. Válogatásunk fináléjaképpen hangozzék fel egy együttes A sevillai borbély II. felvonásából. Az 1816 óta slágerként jegyzett Rossini-opera énekesei: Beverley Sills, Nicolai Gedda és Sherill Milnes A Londoni Szimfonikus Zenekart James Levine vezényli.