1. A Zenei Kincsestár nagyböjti péntekestjeinek zenés virrasztásán ma Carlo Gesualdónak, az 1560-ban született és 1613-ban meghalt olasz komponistának nagycsütörtöki virrasztásai közül elmélkedünk végig hetet az Olajfák hegyén imádkozó Úr Jézussal. A szerző neve az evilági írásmód szerint Don Carlo Gesualdo: e hírneves reneszánsz komponista Venosa hercegeként született. Ma mégsem a herceget, nem is annyira a komponistát, hanem elsősorban a vezeklő embert tiszteljük Gesualdóban: 30 esztendős volt, amikor szerelmi csalódásától vezettetve meggyilkolta feleségét és annak kedvesét. Ma felcsendülő szerzeményei a bűnös ember fohászai, és mint a reneszánsz polifónia megannyi csodálatos kórusműve, csakugyan megtisztulására vannak a responzóriumi szövegeket lélekben követő hallgatónak. A Hilliard Énekegyüttes felvételét ezért a következőkben az elmélkedések kezdősoraival vezetjük be. Az első elmélkedés szövege: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. A lélek kész, ámde a test gyönge”
2. Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok velem – szól az Úr a második responzóriumban.
3. „Barátom csókkal árul el engem” – imádkozik Gesualdo negyedik elmélkedése mindannyiunk nevében, akiket maga az Úr hívott barátainak és testvéreinek.
4. „Jobb lett volna neki, ha meg sem születik” – szól az ötödik responzórium elmélkedési szövege.
5. „Egy közületek elárul engem” – vajon nem mind az áruló tanítvány vagyunk-e apró árulásainkkal?
6. „Mint az ártatlan bárány, akit feláldozni visznek” – szól a hetedik elmélkedés szövege.
7. „Hát egy órahosszat sem tudtok virrasztani velem?” – kérdi a haláltusáját vívó Üdvözítő minden kereszténytől a nyolcadik responzóriumban.
LEKONF: Virrasztás az Üdvözítővel. Carlo Gesualdo nagycsütörtöki responzóriumait a Hilliard Énekegyüttes szólaltatta meg, Paul Hillier vezetésével. A Zenei Kincsestárat Marton Árpád szerkesztette.
